“Az impact semmi másról nem szól, mint tudatosságról.” – interjú Harsányi Andrással, a Scale Impact társalapítójával

2021. december 9.

Szeszlér Vera
Szeszlér Vera

Egy meghökkentően sikeres adománygyűjtés tapasztalata után döntötte el, hogy hivatásszerűen is szeretne impact szervezetekkel foglalkozni: másfél éves unokaöccse külföldi műtétjére ezer embertől 6 hét alatt érkezett be a szükséges mennyiségű pénz. Harsányi András a Scale Impact társalapítója, közgazdász, pénzügyi szakember, civilekkel folytatott munkája pedig évtizedes múltra tekint vissza. Meggyőződése, hogy a társadalmi hatás lényegesen fontosabb, mint a profit, erről cégvezetőket, a hatás felskálázásának lehetőségéről pedig az impact szervezetek alapítóit szenvedélyesen edukálja. A vele készült interjúban a Scale Impact létrehozásáig vezető útjáról, és további céljairól is beszél.

Egyik alapítójaként számodra mit jelent pontosan a Scale Impact?

Kifejezetten impact-fókuszú emberként számomra a Scale Impact a koronán az ékkő: ami impact témában elképzelhető, annak ez a legteteje. Ugyanis mindkét oldallal foglalkozik, érkezzen egy szervezet egy  konkrét ügyben elért hatás, vagy támogatói, azaz vállalati oldalról. Célunk pedig az, hogy a két oldal hatékony, hosszú távú összekapcsolásával skálázódjon, azaz ugrásszerűen növekedjen, vagy akár sokszorozódjon az impact, ami alatt a mérhető társadalmi vagy környezeti pozitív hatást értjük. 

Miért tartod olyan fontos szempontnak a mérhetőséget?

Mert pénzügyes vagyok. De Yoda mester egyik mondása szerint is ha nem tudod, hogy hová tartasz, nem biztos, hogy eljutsz oda. Teljesen igaza van, ugyanis ha nem tervezel, és utána nem méred vissza a terved sikerességét, sosem derül ki, hogy elérted-e a célodat. Például amikor szervezel egy konferenciát, és eljön rá száz ember, nincs információd arról, hogy ez pontosan mit jelent. Elég ember vett részt, vagy túl kevés? Jó volt, vagy nem? Okozott a résztvevők gondolkodásában valamilyen változást? Előre el kell döntened, hogy mik az elvárt eredmények, és utána mindenképp vissza kell mérned, ha érdekel az elért eredmény és a hatás.

Társadalmi hatással foglalkozol, miközben pénzügyesként definiálod magad, a két terület között pedig érezhetnénk ellentmondást. Melyikkel hogyan kezdtél foglalkozni?

Már gimnáziumban speciális matekos osztályba jártam. Nagyon racionális vagyok, és azt gondolom, hogy a logika mindent megold. Ha valamire rossz válasz jön ki, akkor rosszul volt összerakva a kérdés, vagy rosszak voltak az axiómák, vagy a definíciók. A logika szinte mindig tévedhetetlen. Egyébként a szakmám közgazdász, MBA-diplomát a CEU-n szereztem, és világéletemben, még mielőtt a főiskoláról kikerültem volna, pénzügyekkel foglalkoztam. Később közel 15 évig ingatlanfejlesztéssel foglalkoztam, ahol az időm legalább felében pénzügyi feladatokat végeztem. Azért szeretem a számokat, mert azok nem hazudnak.

Az impact-fókusz pedig két személyes oldalról érkezett. Egyik ezek közül, hogy az unokaöcsémet, Áront féléves korában egy nagyon ritka betegséggel diagnosztizálták. Egy drága agyműtétet kellett rajta végrehajtani, amit legprofibban egy Franciaországban lévő magánkórházban tudnak elvégezni, és ezt a magyar TB nem finanszírozza. Úgy gondoltuk, hogy hosszú folyamat lesz, hiszen az sem volt biztos, hogy csak egy műtétre lesz szükség, és később Áront fejleszteni is kell, mindez rengeteg pénzbe fog kerülni. Eldöntöttünk a testvéremékkel közösen, hogy szervezünk egy fundraising kampányt Áron műtétjére. Amikor a sógorom átküldte a listát, hogy kik adtak pénzt, és görgettem lefelé az excelben, szerepelt rajta több mint ezer donor, akik közül én ismertem ötöt, a testvéremék meg körülbelül még tizenötöt. Tehát ott volt ezer vadidegen ember, aki összedobott 20 millió forintot az unokaöcsém műtétjére. Még most is, ahogy mesélem, beleborzongok. Éreztem, hogy ezt valahogy vissza kell adni a társadalomnak. Nem azzal, hogy konkrétan pénzt adok vissza, hanem az eddig összegyűjtött tudást és tapasztalatot szeretném felhasználni. Akkor kezdtem belecsöppenni az impact-szervezetek világába. Először önkénteskedni próbáltam, de a civil szervezeteknél ez rettentően bonyolultnak tűnt. Később dolgoztam is civil szervezetnél, de ott éppen a pénzügyes, menedzser énemet hiányoltam a működésből. Mivel nem érzelem-, hanem racionalitás fókuszú vagyok, mindig tudnom kell, hogy hova tartok, és itt számomra hiányzott a tervezettség. A másik személyes indíttatásom pedig a buddhizmus és a meditáció. Ha le akarom csupaszítani, nem mint vallást, hanem mint filozófiát, akkor a buddhizmus alapja a tudatosság. Az impact semmi másról nem szól, mint tudatosságról. Ha nem vagyok tudatos azzal kapcsolatban, hogy milyen hatást akarok elérni, és nem tudatosan építem erre a stratégiámat, és hozom meg az operatív döntéseimet, akkor nem fogom elérni a hatást. Ez a két élmény terelt a társadalmi hatás irányába, és persze azok az tapasztalatok is, amiket a forprofit világban gyűjtöttem. Mert nagyszerű, ha sok pénzt keresek, de eközben a tulajdonosok zsebét tömöm a saját tudásommal, akik a nyereséget értelmetlen dolgokra költik, például megveszik a legújabb Maseratijukat. Nagyon velősen szerintem a pénznek nincs, hanem az impact-nek van értelme: a pénz csak eszköz arra, hogy hatást hozzunk létre.

Áron műtétje óta mi történt vele és a családdal, az adománygyűjtő kampány hatásaként?

Az első műtétet nyolc és fél éve végezték el, szükség volt még egy korrekciós műtétre is, és mindkét beavatkozás nagyon jól sikerült. Áron azóta iskolába jár, és bár kicsit másmilyen, mint a többi gyerek – ahogy a nővérem fogalmaz, “nem  A4-es gyerek” –, de teljesen rendben van, valószínűleg lesz munkája, aránylag hagyományos életet fog tudni élni. A nővérem, Harsányi Eszter pedig azóta egy Nestingplay nevű nemzetközi társadalmi vállalkozást vezet, és ha felhív például egy komplex sales-stratégiai kérdéssel, miközben a villamoson ülök, megpróbálok tanácsot adni neki. Amikor “megáldotta” őt az élet ezzel a nagyon nehéz helyzettel, az volt a válasza, hogy impact-fókuszú tevékenységbe kezdett: a társadalomból való kirekesztettség tapasztalatát üzleti környezetben előnnyé fordította át. A társadalmi vállalkozásában az Áronnal szerzett tapasztalatokból származnak az ötletek. Alapítótársainak körülbelül fele valamilyen fogyatékossággal élő gyereket nevelt, és az első ötletük játszótéri eszközök készítése volt, hiszen a játszótéren derült ki, hogy a gyerekeik nem tudnak együtt játszani más gyerekekkel, mert a hagyományos eszközök erre nem alkalmasak.

Hogyan zajlott le a váltásod a forprofit szférából a nonprofitba, az ingatlanfejlesztéstől az impact szervezetekig?

Közel egy évig dolgoztam egy civil szervezetnél, a Hősök Tere Kezdeményezés operatív vezetőjeként. Rengeteg hasznos ismeretet gyűjtöttem, többek között az önkéntes menedzsmentet, ami később is hasznosnak bizonyult. Ezután Gáborral (Lévai Gábor, a Scale Impact társalapítója) indítottunk közös projektet Impact Accelerator néven, ahol társadalmi vállalkozásokat fejlesztettünk, és befektetőket vontunk be a közös munkába. Gábor mindig megpróbál három lépéssel a társadalmi szükségletek előtt járni, és ez a projekt akkor éppen ilyen előretekintőnek bizonyult. Két lépcsőben gondolkoztunk, először befektetők finanszírozzák az adott társadalmi vállalkozás fejlődését, utána fektessenek be a vállalkozásba. Részben sikeres volt, mert találtunk egy szűrési folyamat segítségével 11 társadalmi vállalkozást, akik bemutatkoztak potenciális befektetők előtt. Korábban ehhez hasonló kezdeményezés nem történt Magyarországon. A befektetők viszont többnyire még nem voltak teljesen felkészültek arra, hogy befogadják az impact jelentését. Mint ahogy ma is nehéz megérteni, de azóta eltelt 5 év, és ma már sokkal könnyebb, például azok a befektetők, akik máris csatlakoztak hozzánk, pontosan értik a jelentőségét. Az Impact Acceleratorban végzett munkából pedig született egy nagyszerű együttműködés, a Cseriti Adományboltra “lecsapott” két befektetői csoport, akik támogatták a társadalmi vállalkozás fejlesztését. Később más szervezetekkel is elkezdtem dolgozni, két pályázati programban tanácsadóként vettem részt, ahol főként munkaerőre fókuszáló társadalmi vállalkozásoknál több mint száz tanácsadást végeztem el. Ebből azt a tapasztalatot hoztam magammal, hogy a pályázati pénz könnyedén félrevisz: pályázatok helyett a piacról kell élni. A programban részt vevő szervezetek közül is azok értek el sikert, és voltak képesek piaci eredményeket felmutatni, amelyek végül megfelelő menedzsment kapacitással is rendelkeztek. A Scale Impact pedig azért is különleges, mert mellettünk befektetők állnak.

Mi jelenti a legnagyobb különbséget a korábbi civil feladataidhoz, vagy inkább lehetőségeidhez képest?

A Scale Impact elődszervezete, a közel évtizedes múltú Civil Support még egy alacsonyabb fejlettségű formában dolgozott. Itt is impact szervezeteket fejlesztettek, de erre akkor nyílt lehetőségük, ha erre egy donor forrást biztosított. Például a Holland Nagykövetség adott megbízást öt impact szervezet fejlesztésére pénzügyi menedzsment területen, vagy az Erste Foundation kifizette egy fejlesztés díját. Utólag visszanézve a mai fejünkkel teljesen egyértelmű, hogy ezeknek a kis pontszerű beavatkozásoknak nagyon kevés mérhető értelme van. Ma már látjuk, hogy a hosszú távú fejlesztéssel érhetünk el valódi eredményeket. Számos újítás viszont vissza fog köszönni a Scale Impactben is. Ilyenek többek között az impact szervezeteknek nyújtott szakértői szolgáltatások . Számos háttérfeladatra ugyanis nincs erőforrása az impact szervezeteknek és erre megoldást kell kínálni nekik, különben nem tudnak az egyről a kettőre jutni. Elvárhatnánk tőlük, hogy tanulják meg és végezzék el ezeket saját hatáskörön belül. Az én válaszom viszont az, hogy hasznosabb átadni egy alvállalkozónak, például nekünk, akik szakszerűen elvégzik ezeket a feladatokat. Ilyen például az, hogy nem tud minden impact szervezet főállású kommunikációs munkatársat felvenni, és nem is feltétlenül van rá szüksége. Elegendő lehet, ha heti másfél napban rendelkezésre áll egy szakember, akár egy erre specializálódott kommunikációs ügynökség. Ugyanez vonatkozik a kontrollingra: itt sincs annyi feladat, hogy egy főállású pénzügyi szakember jelen legyen a szervezeten belül, tehát létrehozhatunk egy pénzügyi szolgáltatást, amely támogatja a munkájukat.

Ha az eddigi pályád egyenesen a Scale Impact felé tartott, mit szeretnél még elérni vele a jövőben?

Az általam látott civil szervezetek nagy rákfenéje, hogy nincs menedzsment tudásuk, pedig nagyon fontos munkát végeznek. Jó az ötletük, nagy szükség van rájuk, de működés szempontjából nem hatékonyak, így azt, hogy növekedjenek, nem képesek megoldani. Személyes misszióm, hogy a sok jó ötlet hatása, ami már létezik, tízszereződjön, százszorozódjon. Vigyék be a szervezetbe a tudást, amivel el tudják juttatni addig, hogy a korábbi ügyfeleiknek a  sokszorosát elérik. Ehhez biztosítjuk a hátteret, mert nekem nagyon fontos, hogy olyan munkát végezzek, ami inspirál. Egy nyereségorientált vállalatnál általában az a cél, hogy még több legyen a profit, amit önmagában nem tartok inspirálónak, és akkor sem tartanám annak, ha ez a saját vállalkozásom lenne. Ehhez a misszióhoz pedig annyira van szükség, hogy akinél a pénz van, összefogjon azzal, akinél az impact ötlet van: arra adjon pénzt, hogy az impact ötlettel rendelkező megtanulja a készségeket, amelyekkel meg tudja sokszorozni a saját hatását. Mindenképpen együttműködésre van szükség, különben nem történik előrelépés. Talán az egész világ még nem áll készen erre, de a világ fejlettebben, tudatosabban gondolkozó része igen, csak meg kell őket találni donor oldalon. A másik oldalon könnyebb dolgunk van, mert sok embernek vannak jó ötletei, és kevesebb munkát látok abban a fejtágításban, hogy milyen eszközökkel fognak tudni továbblépni. A cégek befogadókészségét teszteljük most, hogy hajlandóak-e felismerni, a pénz mellett ugyanolyan fontos a pozitív társadalmi hatás elérése.


További alapítói interjúk:




Megosztom ezt a cikket:

További cikkeink:

Lévai Gábor
Lévai Gábor
Szeszlér Vera
Szeszlér Vera
Szeszlér Vera
Szeszlér Vera