A 2026. májusi miniszteri meghallgatásokon — és korábban a Tisza Párt programjában — kirajzolódott egy új kormányzati keretrendszer, a „szolgáltató állam” koncepciója. Ez az irány nagyon ígéretes, és akkor lesz több retorikánál, ha intézményi és finanszírozási architektúrát is építünk hozzá. Anglia tizenöt éve működő mintát kínál erre. A magyar ESG-törvény a jelenlegi formájában pedig éppen ennek a logikának az ellentéte. Ennek a cikknek az a célja, hogy összehangolja, mit látunk most, mit tanulhatunk a brit modellből, és mit kellene változtatni ahhoz a hazai keretrendszeren, hogy a szolgáltató állam koncepciója meg is valósuljon.
I.A jelenlegi helyzet
A 2026. május 11-i és 12-i parlamenti bizottsági meghallgatásokon a Tisza-kormány miniszterjelöltjei a tizenhat tárcára nézve hasonló irányelveket fogalmaztak meg. Számomra a legtömörebb megfogalmazás Ruff Bálint Miniszterelnökséget vezető miniszter expozéjában hangzott el:
„Visszaállítani azt, hogy az állam nem bánt, hanem szolgál, hogy embereket nem üldöznek a véleménye miatt, visszaállítani azt, hogy a propagandának nincs helye az államban, hogy nem költenek százmilliárdokat lejáratásra.”Ruff Bálint, 2026. május 12.
Ez az irány már a 2026. február 7-i programbemutatóban is megjelent: a magyar állam „uralkodóból” váljon szolgáltatóvá. A „szolgáltató állam” kifejezés a magyar közbeszédben viszonylag friss, a koncepció maga azonban sok évtizede fellelhető a közigazgatás-elméleti irodalomban, és fontos, hogy két, gyakran összekevert jelentéssel is bír. Az egyik a közszolgáltatások hatékony, ügyfélközpontú nyújtására vonatkozik — ez az egyértelműbb, technikai értelmezés. A másik értelmezés viszont az állam–polgár viszony minőségi újradefiniálását jelenti: az állam ne hatalmi szubjektumként, hanem szolgáltatási kötelezettsége által meghatározott jogi szereplőként működjön. A frissen megválasztott magyar kormányzat kommunikációjában mindkét értelmezés megjelenik, feltételezésem szerint nem véletlenül.
A meghallgatásokon szerencsére a második értelmezés gyakorlati elemeivel is találkozhatunk. Gajdos László élő környezetért felelős miniszter koncepciójában a tárca „a többi minisztérium lelkiismerete” lesz, és szeptembertől felálló önálló környezetvédelmi hatóság ellenőrzi az ipari vállalatokat „Európa legszigorúbb szankcióival”. Saját megfogalmazásában:
„Az élő környezet politikája új hazafiasságot is jelent, mert a föld, a víz, az erdő és a táj az alapja annak, hogy mennyit termel egy ország. […] Az elmúlt 15 év a környezetvédelem leépítéséről szólt: szűkítették a hatóságok jogköreit, felgyorsították az engedélyezéseket és háttérbe szorították a civileket.”Gajdos László, 2026. május 11.
Bódis Kriszta a Miniszterelnökségen horizontális koordinátorként felelős az oktatás, szociális és egészségügyi területek összehangolásáért. Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter civil-bevonási elve a Társadalmi Részvétel Bizottsága előtti meghallgatásán így hangzott:
„Erős, önrendelkezésre képes közösségekben hisznek a Tiszánál. Olyan közösségekben gondolkodunk, amelyek összeállva és egymással beszélgetve képesek részt venni a források elosztásában, a döntéshozatalban. […] A civil szó szitokszóvá vált, aminek komoly oka volt, mert sok civil szervezet visszaélt azokkal a lehetőségekkel, amik a rendelkezésükre álltak. De szeretnék meghallgatni a civileket, és nem csak azokat, akik a kormányhoz közel állnak.”Tarr Zoltán, 2026. május 12.
Kátai-Németh Vilmos szociális és családügyi tárcájának államtitkári csapatában — több civil szakember mellett — Gyurkó Szilvia, a Hintalovon Alapítvány alapítója felel a gyermekvédelemért. A miniszter meghallgatásán nem hagyott kétséget afelől, hogy szerkezeti változást szeretne:
„A Fidesz-kormány cinikus, lekezelő volt a fogyatékkal élőkkel, a szociális ágazattal, az esélyegyenlőséggel és a gyermekvédelem területén is.”Kátai-Németh Vilmos, 2026. május 12.
Ezek mind a második értelemben vett szolgáltató állam koncepció építőkövei — önmagukban azonban kevesek. Ahhoz, hogy ez a fajta állami működés megvalósuljon, három feltételre van szükség: a közszolgáltatások eredmény-alapú finanszírozására, az átláthatóság intézményesítésére, és a civil szektor, mint legitim szakmai partner strukturális elismerésére. A három feltétel kialakításával és valós működtetésével kapcsolatban szerencsére már évtizedes nemzetközi tapasztalat áll a rendelkezésünkre — legmarkánsabban Angliában.
II.A brit modell
Jogi környezet – a Social Value Act
A brit közbeszerzési reform 2012-ben kezdődött. A Public Services (Social Value) Act volt a világon az első olyan jogszabály, amely a közszolgáltatási szervezeteknek előírta, hogy a közbeszerzéseiknél a gazdasági, társadalmi és környezeti hasznot is mérlegeljék. A kontextus megértéséhez fontos tudni: a brit közbeszerzések éves nagyságrendje 2024/25-ben megközelítette a 434 milliárd fontot. Az állami vásárlások a kormányzat egyik legfontosabb gazdasági beavatkozási lehetősége — és ezt a tőkét Angliában célzottan használják közérték-építésre.
A rendszer mára sokat finomodott. A Procurement Act 2023 tizenkettedik szakasza azt írja elő, hogy a közbeszerzéskor a szerződő hatóságoknak „tekintettel kell lenniük a közhaszon maximalizálásának fontosságára”. Ez már egy jóval magasabb szintű elvárás, mint a 2012-es „mérlegelési” kötelezettség. Darren Knowd brit közbeszerzési szakértő szerint:
„A Social Value Act korábban azt mondta, hogy a társadalmi értéket mérlegelni kell, ami egy nagyon enyhe, alacsony szintű felelősség. Az új Nemzeti Közbeszerzési Politikai Nyilatkozattal a közbeszerzőknek bizonyos prioritásokra »tekintettel kell lenniük«, ami jóval magasabb jogi mérce. Azt jelenti: muszáj, kivéve, ha jó indokkal másként döntesz.”Darren Knowd, DRKNOWD ügyvezető igazgató
A PPN 002 új Social Value Model (2025. február) minimum 10 százalékos súlyt rendel a társadalmi értékhez a központi kormányzati közbeszerzések értékelésekor. Helyi szinten ez a súly általában magasabb, 15–20 százalék, Manchesterben pedig eléri a 30 százalékot. A beszerzések szabályozásához a mérési keretet az ún. TOMs (Themes, Outcomes, Measures — témák, középtávú hatások, mérőszámok) biztosítják. Öt kiemelt téma — munkahelyek, növekedés, társadalom, környezet, innováció —, 20 fő eredmény, 48 fő mutató, 17 hivatalos kormányzati adatforrás és több mint 1000 kutatási tanulmány alapján kalibrálják folyamatosan a pénzügyi mutatószámokat. Ez így már egy konkrét, számszerűsíthető eszközrendszert, nem csak elvont elvi kereteket biztosít a közbeszerzések pozitív társadalmi és környezeti hatásával kapcsolatos elvárások megvalósulásához.
Finanszírozási mechanizmus – Social Outcomes Partnerships
A jogi szabályozás mellett a brit modellnek van egy finanszírozási innovációja is. A Social Outcomes Partnership (régebbi nevén Social Impact Bond) egy három szereplős konstrukció: az állami megrendelő megfogalmazza, milyen társadalmi, környezeti eredményekért hajlandó fizetni; a civil szervezet vagy társadalmi vállalkozó szolgáltató kidolgozza és benyújtja az ezeket az eredményeket szerinte mérhetően biztosító programot; a befektető előfinanszírozza a projektet, és ha teljesülnek az eredmények, akkor visszakapja a tőkéjét az elvárt hozammal együtt.
Számszerűsítve: az első ilyen partnerség 2010-ben indult Peterborough-ban, az ismétlődő bűnelkövetés csökkentésére. Azóta több mint 100 partnerség indult Anglia-szerte, 100.000+ kedvezményezettet támogatva olyan területeken, mint az ifjúsági munkanélküliség, mentális egészség és hajléktalanság. A 2016–2025 közötti Life Chances Fund 70 millió fonttal támogatott 29 projektet. Erre épült rá a Better Futures Fund 500 millió fontos kihelyezhető kerete a sérülékeny helyzetű gyermekek érdekében, és a Cabinet Office új Office for the Impact Economy egysége. A Better Society Capital adatai szerint a teljes brit impact-befektetési piac 2024-ben meghaladta a 11 milliárd fontot.
„Ezek a fejlesztések fontos lépést jelentenek a társadalmi befektetések és a nemzeti prioritások összehangolásában — a munkahelyteremtéstől és a vállalkozás-növekedéstől a közszolgáltatások reformján át a lakhatásig.”Sir Stephen Muers, Better Society Capital, 2025. november
A módszertani hátteret ezekhez a programokhoz a Government Outcomes Lab biztosítja, amely 2016 óta működik a brit kormány és az Oxfordi Egyetem Blavatnik School of Government együttműködéseként.
Három tanulság, amit átvehetünk
A GO Lab 2024-es összefoglaló tanulmánya három tanulságot emel ki — mindhárom lefordítható a magyar kontextusra.
Adatfegyelem
A kifizetés eredményhez kötése olyan adatfegyelmet teremt a szolgáltatásnyújtás közben, ami a hagyományos közbeszerzéseknél hiányzik. A GO Lab elemzése szerint:
„A kifizetés eredményhez kötése a szolgáltatásnyújtás közben olyan szintű adat-átláthatóságot eredményez, ami a hagyományosabb közbeszerzésekben és szerződéskötésekben gyakran hiányzik. […] A közszolgáltatásokból gyakran hiányoznak az időszerű mutatók a költségekről, lefedettségről és teljesítményről — pedig ezek a javulás alapjai.”Government Outcomes Lab, Oxford
A Life Chances Fund 29 projektjének eredmény-elérési és kifizetési adatai nyilvánosan elérhetők — ez a fokú átláthatóság a kormányzati szerződéskötésben „valóban úttörő”, mondja a GO Lab értékelése. Ha a mérés elvárásként jelenik meg, akkor folyamatosan biztosítani kell az adatgyűjtést; és ha az adatok nyilvánossága biztosított, akkor ez a fajta transzparencia önmagában képes megakadályozni politikai alapú, kézivezérelt forráselosztást. Ez lényegesen hatékonyabb eszközrendszer, mint a korrupció utólagos felderítése.
Többdimenziós közérték
A jól tervezett partnerségek középpontjában az áll, ami a közönség számára jó és értékes, és a kormány társfejlesztőként működik együtt a vállalati- és civil szektor partnereivel — nem pedig megrendelő-beszállító viszonyban. A közösség számára nem csak a hatékonyság és a források értékarányos felhasználása jelent értéket, hanem a közszolgáltatásokba vetett bizalom erősödése, a biztonságérzet növekedése és az elért pozitív társadalmi, környezeti változások is.
Kapacitások
Az eredmény-alapú partnerségek kikényszerítik a több szakterületet egyesítő csapatok kialakítását, az aktív adathasználatot és a hosszabb távú szerződéseket. A GO Lab itt egy kényelmetlen mondatot is kimondott: a helyi önkormányzatok kapacitásának elmúlt tizenöt évi eróziójáról és a partnerségi menedzsment szétágazó gyakorlatáról kell beszélni. Magyarországra fordítva: ha hasonló partnerségeket akarunk bevezetni, akkor a helyi önkormányzati-állami oldalon is ki kell építeni a kapacitást, hogy ezeket egyáltalán tudja kezelni az adminisztráció.
Az eredmény-alapú szerződéskötés nem mindenre alkalmas
A GO Lab ajánlásai egyértelműek. Az elérni kívánt eredmény legyen világos és mérhető; az eredmények minősége valóban javuljon, és olyan javulásról legyen szó, ami nem következett volna be amúgy is; legyen világosan meghatározott szolgáltatáshasználói csoport; a megrendelővel szemben pedig legyen pénzügyi elvárás is arra vonatkozóan, hogy érdemes a megelőzésbe befektetni.
Magyarországon a kiinduló állapot felmérése különösen komoly kihívás — sok területen nincs jó adat arról, hogy a jelenlegi helyzet pontosan milyen. Ezért az ilyen szerződések módszertanát körültekintően kell kalibrálni, és a tervezési szakaszba be kell tervezni az alapadat-gyűjtés első fázisát is. Egy rosszul tervezett eredmény-alapú szerződés rosszabb, mint egy rendes klasszikus közbeszerzés: drágább, lassabb, és a tanulási hozadéka is gyengébb.
III.Az ESG-törvény jelenlegi állapota
Magyarország 2023-ban elfogadott egy önálló ESG-törvényt (2023. évi CVIII. tv.), amely jó pár szempontból egyedi az európai mezőnyben. A koncepció eredetileg ambiciózus volt: vállalati átvilágítási kötelezettség, jelentés-készítés, állami felügyelet. A két év alatt háromszor módosított törvény mai állapota azonban a szolgáltató állam logikájának pont az ellenkezője.
Jelentősen szűkített hatály
A 2025. júniusi módosítás a kötelezetti kört az eddigi bő ezerről nagyjából 110–115 nagyvállalatra csökkentette. A 90 milliárd forintos árbevétel, 500 fős létszám és meghatározott TEÁOR-korlát olyan magasra teszi a lécet, hogy szinte a teljes hazai közép és nagyvállalati szegmens kikerül a hatálya alól. Ezzel együtt a CSRD átültetése is két évet csúszott — az első CSRD-konform fenntarthatósági jelentés csak 2028-ban válik esedékessé.
Ha nem változik a szabályozás, ennek két következményét fogjuk tapasztalni. Egyrészt a hazai tulajdonú nagy- és középvállalatok kívül kerülnek a kötelező fenntarthatósági átláthatóság hatókörén — pedig az európai versenytársaik (még a 2025-ös EU-Omnibus-csomag halasztásával együtt is) folyamatosan készülnek a 2027-es első jelentésekre. Másrészt a nemzetközi anyavállalattal rendelkező magyar cégek (Telekom, Tesco, IKEA, E.ON és társaik) a csoport-konszolidáció miatt amúgy is CSRD-konform jelentésre kötelezettek lesznek — őket nem a magyar törvény kényszeríti erre, hanem az anyacégeik. A magyar szabályozói lazítás tehát nem mentesít, csak a piacot szakítja szét: a multinacionális leányvállalatok – és beszállítóik – felkészülnek, a hazai cégek és beszállítóik nem.
ESG tanácsadó akkreditáció – „egyedi” magyar megoldás
A 2023. évi CVIII. tv. nemcsak a jelentéstételi kötelezettséget vezeti be, hanem négy önálló piaci szerepkört szabályoz az ESG-szakmai szolgáltatások területén — az ESG-tanácsadók és képzési intézményeik, az ESG-tanúsítók, az ESG-minősítők, valamint az ESG-szoftvergyártók tevékenységét.
A tanácsadói és képzési oldalon ez akkreditációs és nyilvántartásba vételi kötelezettséget jelent: a hatály alá tartozó nagyvállalatok jelentésének előkészítéséhez formálisan SZTFH-akkreditált tanácsadó nyújthat szolgáltatást, a SZTFH működteti a nyilvántartást, a képzési intézményeket is akkreditálja, és bírságolási hatáskört gyakorol.
Az SZTFH elmúlt évekbeli engedélyezési gyakorlata pedig még a jogszabályi kereteken is jelentősen túlterjeszkedik, a tanácsadói akkreditáció engedélyezése során ügyfélszerződéseket, részletes szakmai anyagokat kérnek be, különböző szakértői munkák végzésével kapcsolatban minden lehetséges módon vélelmezik az ESG törvény hatályába tartozást, és bírságok kiszabásával próbálják a piaci szereplőket „elrettenteni” az ilyen típusú feladatok elvállalásától.
Fontos kiemelni, hogy egyetlen EU-tagországban sincs ehhez fogható szabályozás. Németország a CSRD-t a HGB-be (Handelsgesetzbuch) emelte be, Franciaország a 2023. évi átültetési törvénnyel, Ausztria az idén januárban elfogadott Sustainability Reporting Act (NaBeG) keretében — mindegyik kizárólag az auditori-tanúsítói oldalt szabályozza.
A Wirtschaftsprüfer, a commissaire aux comptes és társaik kompetenciáját bővítik a fenntarthatósági jelentések auditálására, a tanácsadói piac viszont szabad marad, és a minőségbiztosítást a megrendelői reputáció, valamint az önkéntes szakmai tanúsítások (EFPA ESG Advisor, GRI Certified, IEMA, CSE Certified Sustainability Consultant) végzik.
Az Accountancy Europe európai szakmai státusz-térképe egyértelmű: a könyvvizsgálói cím EU-szinten védett az Audit Directive 2006/43/EC alapján, a tanácsadói cím szabályozása viszont tagállami hatáskör, és e tekintetben egyetlen tagország sem próbálta beszűkíteni semmilyen tanácsadó szakmát, így az ESG-hez kapcsolódó területet sem.
Nyugodtan kimondhatjuk, hogy ez a fajta túlszabályozás ugyanúgy a „NER” logikája, mint annyi más iparágban, célja a piac eltorzítása, a szakmai információkhoz való hozzáférés, majd ezek megfelelő piaci szereplőkhöz való csatornázása.
ESG tanácsadók képzése
A szabályozásnak ez a része is kifejezetten piactorzító, a 29/2024. és 30/2024. NGM rendelet, valamint a 244/2024. Korm. rendelet együttes szerkezetén keresztül. Az akkreditált ESG-tanácsadói cím előfeltétele egy 200 órás részismereti képzés, amit csak a felsőoktatási törvény hatálya alá tartozó intézmény — vagyis csak egyetem — szervezhet meg. A tananyagot a 30/2024. NGM rendelet 1. melléklete óraszámra lebontva előírja, az ár kötött: legfeljebb a mindenkori bruttó minimálbér négyszerese, ma kb. 1,3 millió forint.
Ennek strukturális következménye, hogy a már évek, évtizedek óta a piacon dolgozó, a piac által ismert és elismert magyar fenntarthatósági szakmai műhelyek és képzési logikák kizáródtak az ESG-tanácsadói képesítés-piacáról, mert ezek nem felsőoktatási részismereti képzések.
A piaci tudás-átadás nem ad jogszerűen elismert címet; a jogszerű cím viszont kizárólag egyetemi részismereti diploma-szerű módon szerezhető meg, amelyet már több, mint 10 egyetem kínál – egyébként egymással nehezen összehasonlítható tartalmú és minőségű képzésekben, az AI generált teljes tartalomtól a jelenléti, work-shop alapú megközelítésig. Az új generációs akkreditált tanácsadók a törvényben meghatározott kötelező elemek miatt alapvetően a compliance-szemléletet sajátítják el (jelentéskészítés, Taxonómia-illeszkedés, kötelező adatpontok), és lényegesen kevésbé a stratégiai-szervezetfejlesztési-üzleti modell-átalakítási tudásanyagot, ami a nemzetközi ESG-szakma magja.
A 30/2024. NGM rendelet 1. melléklete ugyanis a magyar jogszabályi keretre fókuszál (ESG-tv., SZTFH-rendeletek, magyar Taxonómia-átvétel); a nemzetközi standardok és keretrendszerek (GRI, IFRS S1/S2, TCFD, SBTi, B Corp) marginálisan, körkép-szinten jelennek meg, az ESG-szabályozás pedig adott rendszerként szerepel, nem mint stratégiai dilemma vagy vitatható konstrukció.
Egy így képzett tanácsadó tipikusan nehezen tudja majd eligazítani egy nemzetközi anyacég magyar leányvállalatát a csoportszintű CSRD-jelentésében, és a magyar specifikumok rendszerkritikus értelmezésére sem készül fel.
Piaci-strukturálisan a kötött ár, a kétféle hatósági szűrő (a Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökség az oktató intézményre, a SZTFH a tanácsadóra) és a három- és ötéves megújítási kötelezettség olyan belépési küszöböt teremt, amely előnyt ad a nagy professzionális szolgáltatóknak. A SZTFH-nyilvántartásban szereplő akkreditált tanácsadók összetétele is ezt tükrözi: tipikusan vagy nagy tanácsadó cégek munkatársai, vagy egyetemi részismereti képzést elvégző egyéni vállalkozók kerültek oda; a vállalati pro bono, civil szakértő, civil-piaci közvetítő és a social impact-háttérrel dolgozó szakembergárda — pontosan az a réteg, ami a hatásmérés alapú szerződéskötés és a Társadalmi Érték Törvény magyar bevezetéséhez szakmailag a legközelebb áll — strukturálisan kívülrekedt.
Szűkítés a hazai szoftverekre
A törvény szerint az ellátási lánc átvilágítására és kockázatelemzésére kizárólag az akkreditált, Magyarország területén ESG-szoftvereket forgalmazó és gyártó vállalat IKT-rendszere vehető igénybe. Ez gyakorlatilag kizárja a vezető nemzetközi ESG-szoftvereket (SAP, Workiva, Diligent, EcoVadis és a többit), és helyettük egy szűk, lokális szoftverpiacot tüntet ki, a „szokásos” NER-es logikával.
Ha egy pillanatra eltekintünk ennek az ESG etikai irányelveivel való teljes összeférhetetlenségétől, akkor is számos negatív hatása van a piaci szereplőkre: egyes vállalatoknak dublikált rendszert kell fenntartaniuk, egyet a magyar ESG-megfelelőséghez, egyet a CSRD-megfeleléshez; a kvázi monopol helyzet értelemszerűen árfelhajtó tényező. Egyébként pedig a hazai ESG-szoftverpiac kicsi és kevés szakembert tud foglalkoztatni, ha nem versenyez a nemzetközi szereplőkkel, semmilyen nyomás nem lesz a szolgáltatásminőség javítására, fejlesztésére.
Kizárólagos állami ESG-minősítő
A 2025-ös módosítás egyik új eleme egy állami ESG-minősítő szervezet, ami a piaci minősítők (MSCI, Sustainalytics, EcoVadis) mellett egy párhuzamos minősítési rendszert működtetne. Az állam tehát egyszerre lesz szabályozó, felügyelő (SZTFH), és minősítő szerepben — ami összeférhetetlen a brit modell, és általában minden demokratikus rendszer logikájával, ahol a minősítés és a megrendelés rigorózusan elválik.
A magyar konstrukcióban az állam, mint vásárló (közbeszerzések megrendelője) saját maga osztaná az ESG-bizonyítványt arra, hogy ki lehet a beszállítója…
Kiüresített S-pillér
Az ESG-törvény „S” (social) pillére jelenleg alapvetően a munkavállalói fejlődési lehetőségekre, elégedettségre, a családbarát működésre és a kultúra támogatására fókuszál. A vállalat-civil partnerség, a közösségi befektetés, a társadalmi hatás (Social Value értelemben), a community impact teljesen hiányzik a kötelező mérési pontok közül. Ez egy belső HR-szemléletű S-pillér, ami a vállalat falain belül marad, miközben az egész ESG keretrendszer lényege, hogy 360 fokos szemléletben nézzen rá a vállalat tevékenységére, és segítsen a külső kockázatok feltárásában, illetve a vállalat által okozott negatív externáliák azonosításában. A brit Social Value Act is éppen ennek az ellenkezőjéről szól — az S-pillér társadalmi értékre fordításáról.
Esetleges közbeszerzési illesztés
A magyar ESG-tanúsítvány a közbeszerzéseknél „kérhető” és „pluszpontokat adhat”. A brit Social Value Act 10–30 százalékos kötelező súlyozásához képest ez egy szelíd ajánlás. Magyarországon az ESG és a közbeszerzési értékelés mechanizmusa nincs összekötve — a közpénzes vásárlás nem fenntarthatóságot ösztönöz, hanem ártudatosságot.
Európai harmonizáció vs. magyar „különutasság”
Itt egy fontos feszültséget kell tisztázni. Az EU 2025. februári Omnibus-csomagja maga is csökkenti a CSRD/CSDDD ambícióját, és a magyar enyhítés ennek a hullámnak része. Tehát a magyar ESG-átalakítás nem térhet egyszerűen vissza a 2023-as célokhoz, mert időközben az európai keret is változott.
A kérdés inkább az, hogy az új európai konszenzus — alacsonyabb jelentéstételi küszöb, erősebb közbeszerzési integráció, és pontosabb fókusz a valódi hatásra — milyen magyar adaptációja lenne a leginkább értékteremtő. Az európai trend a közbeszerzés irányába mozdul; a magyar válasz erre a kompromisszum lehet: célzott jelentés-kötelezettség plusz erős közbeszerzési értékelési rendszer.
IV.Két szabályozási logika
Érdemes egy fontos elméleti különbséget kihangsúlyozni. A brit Social Value modell közbeszerzési logikán alapul — az állam, mint vásárló kényszeríti ki a fenntarthatóságot a piacon, és mutat egyben példát is a vállalati szektor számára. A magyar ESG-törvény megfelelési logikán alapul — az állam, mint szabályozó jelentési kötelezettséget ír elő egy szűk körnek.
A közbeszerzési logika komoly forrásokat mozgat meg. 434 milliárd font éves közbeszerzés egy 10 százalékos társadalmi érték-súllyal 43 milliárd fontnyi társadalmi értékre fókuszált kifizetést jelent. Ez piaci nyomást gyakorol minden szállítóra, hogy szakmaivá váljon a fenntarthatóság területén — még akkor is, ha az adott szállító a mérete miatt nem kötelezett a fenntarthatósági jelentésre.
A megfelelési logika leginkább csak dokumentációs kötelezettséget jelent, amelynek keretében nincsenek minőségi, vagy a jelenlegi gyakorlat megváltoztatására irányuló elvárások a jelentés készítővel szemben. Maga a transzparencia követelmény, az adatgyűjtési kötelezettség előírása nagyon fontos első lépés a fenntarthatósági átálláshoz, de nem elegendő a környezetkárosító és/vagy társadalmi egyenlőtlenséget fenntartó / erősítő működés megváltoztatásához.
A két logika nem zárja ki egymást, sőt: a brit rendszerben mindkettő működik, csak a közbeszerzési réteg a domináns hatásmechanizmus, és a megfelelési réteg ezt egészíti ki. Magyarországon mindkét réteg gyenge, és a fókusz is rossz helyen van.
V.Mit szükséges változtatni
A. Magyar Társadalmi Érték Törvény
Az első és legfontosabb javaslat egy magyar Social Value Act megfogalmazása. Az alapelv egyszerű: minden közszolgáltatási jellegű közbeszerzésnél — egészségügy, oktatás, szociális ellátás, kulturális szolgáltatás, településüzemeltetés — a társadalmi és környezeti hatást minimum 10 százalékos súllyal kell mérlegelni az elbírálásnál.
A keret bevezetésének négy lépcsője lehet:
- Jogi alapok megteremtése (2026 második fele). A Közbeszerzési törvény módosítása a brit Procurement Act 2023 mintájára, „tekintettel kell lenni a közhaszon maximalizálására” minőségű mércével.
- Mérési keretrendszer kialakítása (2026–2027). A TOMs-modell magyar adaptációja KSH, ÁKK és ágazati statisztikák alapján kalibrált pénzügyi proxy-értékekkel.
- Pilot (2027). Néhány nagyobb minisztériumi szerződésnél (pl. szociális ellátás, ifjúsági mentálhigiéné, idősellátás) bevezetni a kötelező társadalmi érték értékelést.
- Kiterjesztés (2028-tól). A teljes közszolgáltatási spektrumra alkalmazni, beleértve a helyi önkormányzatokat is.
A Social Value Act önmagában nem elég
A brit GO Lab maga is azonosította: a helyi szintű végrehajtás a leggyengébb pontja a rendszernek. Magyarországon a helyi önkormányzatok az elmúlt évek finanszírozási és tevékenység szűkítései miatt még gyengébb kapacitással rendelkeznek. A magyar Social Value Act bevezetésének együtt kell járnia a helyi önkormányzati kapacitásépítési programjával is — anélkül a rendszer nem fog működni.
Lőrincz Viktória vidék- és településfejlesztési miniszter meghallgatásán így fogalmazott: „Somogyországból érkezem, nem elméletből, hanem tapasztalatból ismerem a vidéket”. Ennek a tárcának az egyik elsődleges feladata pont ez kellene legyen: nem csak a Magyar Falu Program politikai allokációjának szakmai allokációra cserélése, hanem az ahhoz szükséges helyi szakmai kapacitás felépítése.
B. Hatásmérés alapú állami–civil szerződések bevezetése
Egy magyar Life Chances Fund-szerű kezdeményezés felépítése reális lehet 2027-re. Több terület érett az első lépések megtételére:
- Gyermekvédelem. Gyurkó Szilvia vezetésével a tárcának pont az a mérhető célja, hogy a gyermekvédelmi rendszerben fellelhető visszaélések feltárása megtörténjen, és a rendszer minősége javuljon.
- Fogyatékkal élők foglalkoztatása. Kátai-Németh tárcájához kapcsolódóan, mérhető célokkal kapcsolatban — foglalkoztatottak száma, megtartási arány, jövedelem-növekedés — világos hatás-modell készíthető.
- Vidéki közösségfejlesztés. Lőrincz Viktória tárcájához kapcsolódóan a Magyar Falu Program politikai osztogatási logikájának felváltása szakmai, eredmény-alapú szerződéses logikával.
- Hajléktalan-ellátás. A brit Peterborough-modell egyik első kiterjesztési területe is ez volt. Budapest főváros önkormányzata és a kormányzat közötti együttműködés szakmai alapokra helyezésének egyik kiváló terepe lehet ez a terület.
A fejlesztő foglalkoztatás, mint kiindulópont
Magyarországon nem teljesen ismeretlen az eredményhez kötött szociális finanszírozás. A fejlesztő foglalkoztatás — amely főleg az enyhe és közepes értelmi fogyatékkal élők, valamint pszichiátriai betegek munkavállalási rehabilitációját szolgálja, gyakran a nappali ellátáshoz kapcsolódóan — a 191/2008. Korm. rendelet alapján teljesítmény-indikátor alapú. A finanszírozás képlete egyszerű: feladatmutató × egy feladategységre jutó támogatás, ahol a feladatmutató a ténylegesen teljesített munkaóra. Ha a vállalt feladategységek nem teljesülnek, a támogatás arányos részét vissza kell fizetni. 2024-ben a rendszer 5,27 milliárd forintos keretösszeggel működött, 294 bejegyzett foglalkoztatóval, mintegy 12 600 fős kapacitással. A módszertani gazdája a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet.
Ez azonban még csak output-finanszírozás, nem outcome-finanszírozás. A teljesítés alapja a ledolgozott munkaóra (vagyis a szolgáltatás elvégzése), nem pedig az igazi cél: a sikeres elhelyezés a nyílt munkaerőpiacon, a 12 hónap utáni megtartási arány, a jövedelem-növekedés. A jogszabályban kifejezetten szerepel a munkaszerződéses változat célja — „az ellátott felkészítése a nyílt munkaerőpiacon történő munkavégzésre” —, ezt a célt azonban nem köti a finanszírozáshoz. A rendszer ösztönzői így ma az óraszámok teljesítésére irányulnak, nem a tényleges életpálya-változásra. Czibere Károly korábbi szociális államtitkár 2018-as elemzése szerint a magyar szociális szolgáltatások területén „a kezdetektől alkalmazott bemeneti indikátorok mellett nem jelentek meg output- vagy outcome-indikátorok az ellátási minőség mérésére és a közpénzek hasznosulásának minőség-alapú ellenőrzésére” — ez a fejlesztő foglalkoztatás kivételével máig érvényes megállapítás.
Mit kellene változtatni? Három, egymásra épülő lépés tűnik logikusnak.
- Eredménymutatók bevezetése a feladatmutatók mellé. A 191/2008. Korm. rendelet 19. §-ának módosítása: a teljesítmény-indikátor (feladatmutató) mellett egy outcome-indikátor is jelenjen meg — például a 12 hónapos elhelyezési arány a nyílt munkaerőpiacon, illetve a 12 hónap utáni megtartási arány. A módosított képletben a finanszírozás 80%-a maradhatna munkaóra-alapú (a rendszerstabilitás miatt), 20% pedig eredmény-arányos kiegészítő támogatás lenne. Ez nem jelent drasztikus változást a meglévő finanszírozást illetően, de ráépít egy hatás teljesítmény ösztönzőt.
- Az egyéni foglalkoztatási terv mérhetővé tétele. Jelenleg az egyéni foglalkoztatási tervet a 110/M § alapján évente értékelni kell, de ez csak egy adminisztratív aktus, nincs az értékelés eredményéhez kapcsolódó pénzügyi következménye. Az NSZI módszertani munkájaként, brit TOMs-mintára, kalibrált eredmény-indikátorokkal lehetne ezt rendszerszintű mérési keretbe illeszteni — összekötve a finanszírozási eredmény-réteggel.
- Pilot SOP-program 3–5 fejlesztő foglalkoztatóval. Befektetői előfinanszírozással (hazai / nemzetközi intézményi támogatók, vállalati partnerek, direkt EU-s források és/vagy egy új magyar Life Chances Fund forrásából), nyilvános eredmény-jelentési rendszerrel, és független szakmai értékelővel. A pilot célja: validálni, hogy az output → outcome váltás növeli-e az egységnyi finanszírozásra eső tényleges munkaerőpiaci eredményeket.
Ennek a kísérletnek két fontos előnye lenne. Egyrészt nem kellene új jogszabályt írni — egy létező, közel hárommilliárd forintos rendszer finomhangolásáról van szó. Másrészt, ha sikerül, akkor a fogyatékkal élők foglalkoztatása lehet az első olyan terület, ahol Magyarországon valóban outcome-based szociális szerződéskötés jön létre — és a modell innen kiterjeszthető a támogatott foglalkoztatás más területeire, majd a klasszikus szociális szolgáltatási spektrumra is.
Az eredmény-alapú szerződés nem csak finanszírozási forma, hanem szervezeti tanulási mechanizmus is. A civil szektor felkészültsége a saját mérési, projektmenedzsment és pénzügyi kapacitásától függ. Ez közvetlenül a kapacitásfejlesztés iránti igényt erősíti — amit Impact Academy típusú programok, és a Hungarian Sustainability Professionals szakmai hálózata szolgálnak.
C. Az ESG-törvény szükséges módosításai
A jelenlegi ESG-törvénynek nem teljes felépítését, de szerkezeti elemeit mindenképp szükséges módosítani:
- Hatály visszaállítása és európai illesztés. A 110–115-ös kötelezetti kört vissza kell bővíteni az 1000+ tartományba, és a CSRD-konformitás határidejét össze kell hangolni az európai mainstreammel.
- Az ESG tanácsadókkal és képzésükkel kapcsolatos versenykorlátozó szabályozás megszüntetése, a tanácsadókkal kapcsolatos EU-s ajánlások szerinti szabadpiaci működés visszaállítása.
- Az S-pillér kibővítése társadalmi érték értelemben. Az „S” ne csak HR-pillér legyen, hanem foglalja magába a közösségi kapcsolódást, civil szervezetek, helyi kezdeményezések támogatását, a pro bono tevékenység mérhető hatását.
- Az állami ESG-minősítő kizárólagos szerepkörének feloldása. A nemzetközi ESG-minősítők (MSCI, Sustainalytics, EcoVadis) elismerése, és a hazai akkreditált minősítők párhuzamos elismerése.
- A hazai szoftverekre szűkítés feloldása. Az európai szabványoknak megfelelő bármely ESG-szoftver elfogadhatóvá tétele.
- A közbeszerzési illesztés erősítése. Az ESG-megfelelés a magyar Social Value Act-nek megfelelő kötelező értékelési elem legyen — legalább 10 százalékos súllyal a közszolgáltatási típusú beszerzéseknél.
- Változás-modell (Theory of Change) és hatásjelentés bevezetése. A vállalati ESG-jelentés mellett a nagyvállalatoktól érdemes elvárni egy változás-modell alapú társadalmi hatásjelentést.
A CSRD-konformitás és a Social Value Act elválasztása
Az S-pillér kibővítésével kapcsolatos érzékeny pont, hogy a CSRD egyetemes ESRS-keretrendszerével való összhang könnyen csorbulhat, ha a magyar S-pillér saját egyedi mércékkel dolgozik. A duplikáció a vállalatok adminisztratív terheit indokolatlanul növelheti.
Ezért érdemes elvi szétválasztással operálni. A magyar társadalmi érték-kezdeményezés közbeszerzési szinten kapcsolódjon (közbeszerzési súlyozás), ne pedig kötelező vállalati jelentéstételi szinten. Az ESG-jelentés továbbra is a CSRD/ESRS keretet kövesse, a közbeszerzés értékelésekor pedig a társadalmi érték mérési keret (TOMs-mintára) érvényesüljön. Így nem terheljük rá a vállalati jelentésre a duplikációt, és a közbeszerzés irányába mégis erős ösztönzőt teremtünk.
VI.A civil szektor új szerepei
Ha az előző elemek a helyükre kerülnek, a civil szektor legalább három, jól elkülöníthető szerepben pozícionálódhat újra.
A szolgáltatói szerep
Az eredmény-alapú logika a civil szektor egy részét — főleg azokat, akik szociális, mentálhigiénés, foglalkoztatási, gyermekvédelmi vagy ellátási területen dolgoznak — szolgáltató jellegű partnerré emeli. Akik szolgáltatást nyújtanak, azoknak ez a logika új szakmai fejlődési lehetőséget kínál: mérhető eredmények, minőségi szolgáltatások, hosszabb távú és stabil finanszírozás, kiszámítható partnerség.
A kapacitásépítő szerep
A civil és általában a társadalmi innovációs szektor felkészültsége nem fog magától létrejönni — kapacitást kell építeni az adatalapú működés, a projektmenedzsment, a szolgáltatói szemléletmód, a változás-modellek és a hatásmérés területén is. Ezek a szereplők lényegében ugyanolyan közfeladatot látnak el, mint a szolgáltató civil szervezetek, vagy a startup ökoszisztémában az inkubátorok, ezért ugyanúgy helyzetbe lehet és érdemes is őket hozni, mert ezeknek az ökoszisztéma szolgáltatásoknak ugyanúgy kimutatható pozitív társadalmi hatása van a civil szervezetek hatékonyság és hatásnövekedésén, társadalmi innovációk létrejöttén és skálázódásán keresztül.
A közvetítő szerep
A vállalat–civil-önkormányzati-állami kapcsolatok szakmai szervezése, együttműködések létrehozása és projektmenedzsmentje. A Pro Bono Platform-típusú, egyéb match-making és projektlebonyolító, vagy osztott erőforrásokkal működő struktúrák értékes funkciót töltenek be: a vállalati pro bono kompetenciák (jogi, pénzügyi, marketing, digitális, stb.) civil szolgáltatókhoz csatornázása, a vállalati-civil-önkormányzati partnerségek kialakítása, közös hatásmérési rendszerek fejlesztése, stb. mérhető pozitív társadalmi és/vagy környezeti hatással bír.
A hazai infrastruktúra állapota
A három szerep elvileg adott, intézményi szinten azonban a magyar társadalmi innovációs tér az elmúlt években jelentősen megfogyatkozott. Az akadémiai-policy csomópont szerepét elsősorban a Társadalmi Innovációs Nemzeti Laboratórium (TINLAB) látja el, az ELTE konzorciumvezetésével.
A piaci oldalon a kétezres években Magyarországon is megjelentek azok a nemzetközi hálózatok, amelyek világszerte foglalkoznak a társadalmi innovációval. Az Ashoka Magyarország több, mint 25 éve indult el, ebben az időszakban 36 olyan társadalmi vállalkozót azonosított és segített a fejlődésben, mint L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője, vagy Tóthné Almássy Mónika, a Kórházsuli alapítója.
A NESsT a társadalmi vállalkozások finanszírozási modelljein dolgozott, a FA-SE német impact investment ügynökség pedig a határon átnyúló befektetői kapcsolatokat építette. Az Erste Stiftung a régóta futó NGO Academy programja mellett elindította az Erste Seeds programot, majd a Marc Impact kezdeményezést. Létrejött az első hazai impact befektetési alap, megalapult az Impact CEE befektetői szakmai szervezet, és elindult a Társadalmi Vállalkozások Magyarországi Koalíciója.
Az elmúlt években – hasonlóan a civil szervezetekkel történtekhez – ez a tér és leginkább az ide irányuló erőforrások csökkentek, vagy legalábbis nem nőttek olyan mértékben, mint a környező országokban. A NESsT a 2010-es évek végén lezárta magyarországi tevékenységét; az Ashoka pedig a 2025-ös, civil szervezetek elleni szabályozási hullám idején csökkentette jelentősen a hazai kapacitásait.
A 2023–2024-es European Social Enterprise Monitor (ESEM) hazai eredményei szerint a magyar társadalmi vállalkozások fejlődésének legsúlyosabb akadályai az állami támogatási programok hiánya, a hátrányos adórendszer, a kedvezőtlen makrogazdasági és politikai környezet, a túlzottan bonyolult állami finanszírozás és a gyenge ágazati érdekképviselet. A finanszírozási sérülékenység strukturális: a vállalkozások 65%-a nem rendelkezik hat hónapnál hosszabb pénzügyi tartalékkal, a nyereséges vagy nullszaldós szervezetek aránya két év alatt 70%-ról 46%-ra csökkent, és 74%-uk szerint az állami szakpolitikai támogatottság nulla vagy nagyon alacsony. Európai összehasonlításban a finanszírozási akadályok általánosak – a 30 országot lefedő mintán a válaszadók 76,7%-át hátráltatják, a politikai támogatás átlagos megítélése pedig 100-as skálán mindössze 33 pont –, a hazai adatok azonban mind a tartalékok, mind a szakpolitikai támogatottság tekintetében a kedvezőtlenebb sávba esnek, miközben Európában a vissza nem térítendő közfinanszírozás a legfontosabb külső forrás (44,2%), Magyarországon ez a csatorna szinte nem is létezik.
Egy „szolgáltató állam” típusú átalakítás végrehajtásához ez a szakmai bázis kevés. A brit Social Value Act és a Social Outcomes Partnerships sikerét éppen az tette lehetővé, hogy a jogszabályi reform mellett egy érett, sokszereplős social innovation infrastruktúra is dolgozott — a NESTA, a Young Foundation, az UnLtd, a Skoll Centre, a Government Outcomes Lab, a Better Society Capital, stb. Magyarországon ezt az infrastruktúrát részben újra kell építeni.
A kereszt-szektorális partnerség és a kritikai funkció
A klasszikus civil szektor-elmélet egyik fő aggálya, hogy a kormányzati szerződéses partnerségek gyengítik a kritikai funkciót: ha a civil szervezet az állam beszállítója, akkor nehezebben emel hangot az állam ellen. Ez valós kockázat — a brit modellben is folyamatosan dolgoznak vele.
A megoldás strukturális: külön intézményi rétegben kell tartani a szolgáltatási partnerséget és a kritikai-érdekképviseleti finanszírozást (pl. CERV, Norvég Civil Alap, EEA Grants). A szolgáltatási szerződésben álló szervezet legyen más szervezetként kritikus is — vagy a koalícióban legyen más szereplő, aki a kritikai funkciót képviseli. Tarr Zoltán „nem csak azokat hallgatjuk meg, akik közel állnak hozzánk” elve pont ennek a strukturális szétválasztásnak az elismerése.
VII.A következő tizenkét hónap
A magyar kormányváltás retorikai kerete a szolgáltató állam koncepciójára épül. Ez az elv akkor lesz több retorikánál, ha a következő 12–18 hónapban három, egymással összefüggő területen is átültetésre kerül a gyakorlatba: egy magyar Social Value Act a közbeszerzési oldalon, hatásmérés alapú állami–civil szerződéses pilot együttműködések néhány érett területen, és az ESG-törvény szerkezetének olyan átalakítása, amely az átláthatóságot, a piaci illeszkedést és a közbeszerzési kapcsolatot erősíti.
A 2026–2029-es kormányzati ciklus első éve el fogja dönteni, hogy milyen intézményrendszer épül a jövő évtizedre. 2026 májusa hatalmas lehetőséget nyitott Magyarország fenntarthatósági és civil szektorának. A tét nem kevesebb, mint hogy a következő tíz év állam–civil–vállalati együttműködésének kerete európai színvonalú és hatás-orientált legyen, vagy maradjon a megfelelésre gyúró papírmunka és politikai osztogatás közötti félúton.
A szolgáltató állam felé való első lépés a szándék kinyilatkoztatása, a szakemberek kiválasztása és az új tárcastruktúra. A megvalósításhoz viszont elengedhetetlen a hatásmérés, a közbeszerzési integráció és az ESG-törvény európai illesztése. Ezek a lépések is kellenek, hogy az első értelmet kapjon.