A 2026. májusi miniszteri meghallgatásokon — és korábban a Tisza Párt programjában — kirajzolódott egy új kormányzati keretrendszer, a „szolgáltató állam” koncepciója. Ez az irány nagyon ígéretes, és akkor lesz több retorikánál, ha intézményi és finanszírozási architektúrát is építünk hozzá. Anglia tizenöt éve működő mintát kínál erre. A magyar ESG-törvény a jelenlegi formájában pedig éppen ennek a logikának az ellentéte. Ennek a szakmai javaslatnak az a célja, hogy megmutassa, mi a jelenlegi helyzet, mit tanulhatunk a brit modellből, és mit kellene változtatni ahhoz a hazai keretrendszeren, hogy a szolgáltató állam koncepciója ténylegesen megvalósuljon.
Mit javaslunk
A magyar állam évente több ezer milliárd forintot költ széles körű szociális és közszolgáltatásokra, míg az ezekhez kapcsolódó tényleges társadalmi hatás mérése nem kötelező és nem része sem a közbeszerzésnek, sem az ESG-jelentésnek, sem a vállalati adórendszernek. Ez a tanulmány hat, nemzetközi mintára épülő javaslatot ismertet, amelyek együttesen alakítanák át a magyar közszolgáltatási rendszert hatás fókuszú és hatásmérés alapú partnerséggé.
- Magyar Társadalmi érték Törvény a brit, skót és walesi Social Value Act mintájára — 10–30% súlyozás a közbeszerzésekben
- Hatásmérés-alapú állami (önkormányzati) –civil szerződések — a tevékenység helyett a tényleges eredmény legyen a finanszírozás és elszámolás alapja
- Hatásmérés-alapú S-pillér a magyar ESG-törvényben — foglalkoztatási statisztika helyett valós társadalmi érték
- Benefit Corporation jogi forma — olasz, francia, spanyol és USA mintára a stakeholder-szempontok társasági jogi rögzítése
- Civil finanszírozási modell-csomag — az indiai 2% kötelező CSR és az amerikai 501(c)(3) széleskörű adólevonás tapasztalataira építve
- Jogállási és alapfinanszírozási reform — kétszintű közhasznúság, újjáépített NEA és belépési lehetőség a grassroot kezdeményezéseknek: lehetőség a kisebb szervezetek számára is
A javaslatok hátterét a tanulmány első fele adja: a brit Social Value Act és a Social Outcomes Partnerships tizenöt éves gyakorlati tapasztalata (II.), valamint a magyar ESG-törvény részletes kritikája (III–IV.) — a szűkített hatálytól a versenykorlátozó tanácsadói akkreditáción át a kiüresített S-pillérig és a hiányzó közbeszerzési illesztésig. A záró fejezetek a civil szektor négy új szerepét (állami szolgáltató, piaci szolgáltató, kapacitásépítő, közvetítő), a magyar társadalmi innovációs infrastruktúra állapotát és a következő 12–18 hónap konkrét lépéseit vázolják (VI–VII.).
A tanulmány más megközelítéseket is integrál: a Civil Minimum 2026 ajánlásaival, a Design politika tervezési módszertanával, az Egyensúly Intézet „A hatékony állam nyomában” diagnózisával, a Civilek Új Alapon koalíció NEA-kutatásával, a House of Giving Nagy Filantróp Riportjával és az Önkéntes Központ Alapítvány Önkéntes Stratégiájával (2026–2030), valamint a Restart Hungary innovációs szakpolitikai javaslataival együtt egy egymást kiegészítő reform-koncepció rajzolódik ki — ezek szereposztását és konkrét kapcsolódási pontjait a VIII. fejezet foglalja össze.
I.A jelenlegi helyzet
A 2026. május 11-i és 12-i parlamenti bizottsági meghallgatásokon a Tisza-kormány miniszterjelöltjei a tizenhat tárcára nézve hasonló irányelveket fogalmaztak meg. Számomra a legtömörebb megfogalmazás Ruff Bálint Miniszterelnökséget vezető miniszter expozéjában hangzott el:
„Visszaállítani azt, hogy az állam nem bánt, hanem szolgál, hogy embereket nem üldöznek a véleménye miatt, visszaállítani azt, hogy a propagandának nincs helye az államban, hogy nem költenek százmilliárdokat lejáratásra.”Ruff Bálint, 2026. május 12.
Ez az irány már a 2026. február 7-i programbemutatóban is megjelent: a magyar állam „uralkodóból” váljon szolgáltatóvá. A „szolgáltató állam” kifejezés a magyar közbeszédben viszonylag friss, a koncepció maga azonban sok évtizede fellelhető a közigazgatás-elméleti irodalomban, és fontos, hogy két, gyakran összekevert jelentéssel is bír. Az egyik a közszolgáltatások hatékony, ügyfélközpontú nyújtására vonatkozik — ez az egyértelműbb, technikai értelmezés. Ehhez az ügyfélközpontú megközelítéshez megfelelő tervezési módszertanra is szükség van (lásd a Design politika megközelítését, illetve a II. szakasz végén lévő részt) — a tárcaközi, életesemény köré szervezett gondolkodás, amelyet kormányzati oldalon a horizontális koordinátori szerep is megtestesít, éppen ezt a tervezési logikát igényli. A másik értelmezés viszont az állam–polgár viszony minőségi újradefiniálását jelenti: az állam ne hatalmi szubjektumként, hanem szolgáltatási kötelezettsége által meghatározott jogi szereplőként működjön. A frissen megválasztott magyar kormányzat kommunikációjában mindkét értelmezés megjelenik, feltételezésem szerint nem véletlenül.
A meghallgatásokon szerencsére a második értelmezés gyakorlati elemeivel is találkozhatunk. Gajdos László élő környezetért felelős miniszter koncepciójában a tárca „a többi minisztérium lelkiismerete” lesz, és szeptembertől felálló önálló környezetvédelmi hatóság ellenőrzi az ipari vállalatokat „Európa legszigorúbb szankcióival”. Saját megfogalmazásában:
„Az élő környezet politikája új hazafiasságot is jelent, mert a föld, a víz, az erdő és a táj az alapja annak, hogy mennyit termel egy ország. […] Az elmúlt 15 év a környezetvédelem leépítéséről szólt: szűkítették a hatóságok jogköreit, felgyorsították az engedélyezéseket és háttérbe szorították a civileket.”Gajdos László, 2026. május 11.
Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter civil-bevonási elve a Társadalmi Részvétel Bizottsága előtti meghallgatásán így hangzott:
„Erős, önrendelkezésre képes közösségekben hisznek a Tiszánál. Olyan közösségekben gondolkodunk, amelyek összeállva és egymással beszélgetve képesek részt venni a források elosztásában, a döntéshozatalban. […] A civil szó szitokszóvá vált, aminek komoly oka volt, mert sok civil szervezet visszaélt azokkal a lehetőségekkel, amik a rendelkezésükre álltak. De szeretnék meghallgatni a civileket, és nem csak azokat, akik a kormányhoz közel állnak.”Tarr Zoltán, 2026. május 12.
Kátai-Németh Vilmos szociális és családügyi tárcájának államtitkári csapatában — több civil szakember mellett — Gyurkó Szilvia, a Hintalovon Alapítvány alapítója felel a gyermekvédelemért. A miniszter meghallgatásán nem hagyott kétséget afelől, hogy szerkezeti változást szeretne:
„A Fidesz-kormány cinikus, lekezelő volt a fogyatékkal élőkkel, a szociális ágazattal, az esélyegyenlőséggel és a gyermekvédelem területén is.”Kátai-Németh Vilmos, 2026. május 12.
Ezek mind a második értelemben vett szolgáltató állam koncepció építőkövei — önmagukban azonban nem elegendőek. Ahhoz, hogy ez a fajta állami működés megvalósuljon, legalább három feltételre van szükség: a közszolgáltatások eredmény-alapú finanszírozására, az átláthatóság intézményesítésére, és a civil szektor, mint legitim szakmai partner strukturális elismerésére. A három feltétel kialakításával és valós működtetésével kapcsolatban szerencsére már évtizedes nemzetközi tapasztalat áll a rendelkezésünkre — legmarkánsabban Angliában.
II.A brit modell
Jogi környezet – a Social Value Act
A brit közbeszerzési reform 2012-ben kezdődött. A Public Services (Social Value) Act volt a világon az első olyan jogszabály, amely a közszolgáltatási szervezeteknek előírta, hogy a közbeszerzéseiknél a gazdasági, társadalmi és környezeti hasznot is mérlegeljék. A kontextus megértéséhez fontos tudni: a brit közbeszerzések éves nagyságrendje 2024/25-ben megközelítette a 434 milliárd fontot. Az állami vásárlások a kormányzat egyik legfontosabb gazdasági beavatkozási lehetősége — és ezt a tőkét Angliában célzottan használják közérték-építésre.
A rendszer mára sokat finomodott. A Procurement Act 2023 tizenkettedik szakasza azt írja elő, hogy a közbeszerzéskor a szerződő hatóságoknak „tekintettel kell lenniük a közhaszon maximalizálásának fontosságára”. Ez már egy jóval magasabb szintű elvárás, mint a 2012-es „mérlegelési” kötelezettség. Darren Knowd brit közbeszerzési szakértő szerint:
„A Social Value Act korábban azt mondta, hogy a társadalmi értéket mérlegelni kell, ami egy nagyon enyhe, alacsony szintű felelősség. Az új Nemzeti Közbeszerzési Politikai Nyilatkozattal a közbeszerzőknek bizonyos prioritásokra »tekintettel kell lenniük«, ami jóval magasabb jogi mérce. Azt jelenti: muszáj, kivéve, ha jó indokkal másként döntesz.”Darren Knowd, DRKNOWD ügyvezető igazgató
A PPN 002 új Social Value Model (2025. február) minimum 10 százalékos súlyt rendel a társadalmi értékhez a központi kormányzati közbeszerzések értékelésekor. Helyi szinten ez a súly általában magasabb, 15–20 százalék, Manchesterben pedig eléri a 30 százalékot. A beszerzések szabályozásához a hatásmérési kereteket az ún. TOMs (Themes, Outcomes, Measures — témák, középtávú hatások, mérőszámok) biztosítják. Öt kiemelt téma — munkahelyek, növekedés, társadalom, környezet, innováció —, 20 fő eredmény, 48 fő mutató, 17 hivatalos kormányzati adatforrás és több mint 1000 kutatási tanulmány alapján pontosítják folyamatosan a pénzügyi mutatószámokat. Ez így már egy konkrét, számszerűsíthető eszközrendszert, nem csak elvont elvi kereteket biztosít a közbeszerzések pozitív társadalmi és környezeti hatásával kapcsolatos elvárások megvalósulásához.
Finanszírozási mechanizmus – Social Outcomes Partnerships
A jogi szabályozás mellett a brit modellnek van egy finanszírozási innovációja is. A Social Outcomes Partnership (régebbi nevén Social Impact Bond) egy három szereplős konstrukció: az állami megrendelő megfogalmazza, milyen társadalmi, környezeti eredményekért hajlandó fizetni; a civil szervezet vagy társadalmi vállalkozó szolgáltató kidolgozza és benyújtja az ezeket az eredményeket szerinte mérhetően biztosító programot; a befektető előfinanszírozza a projektet, és ha teljesülnek az eredmények, akkor visszakapja a tőkéjét az elvárt hozammal együtt.
Számszerűsítve: az első ilyen partnerség 2010-ben indult Peterborough-ban, az ismétlődő bűnelkövetés csökkentésére. Azóta több mint 100 partnerség indult Anglia-szerte, 100 000+ kedvezményezettet támogatva olyan területeken, mint az ifjúsági munkanélküliség, mentális egészség és hajléktalanság. A 2016–2025 közötti Life Chances Fund 70 millió fonttal támogatott 29 projektet. Erre épült rá a Better Futures Fund 500 millió fontos kihelyezhető kerete a sérülékeny helyzetű gyermekek érdekében, és a Cabinet Office új Office for the Impact Economy egysége. A Better Society Capital adatai szerint a teljes brit impact-befektetési piac 2024-ben meghaladta a 11 milliárd fontot.
„Ezek a fejlesztések fontos lépést jelentenek a társadalmi befektetések és a nemzeti prioritások összehangolásában — a munkahelyteremtéstől és a vállalkozás-növekedéstől a közszolgáltatások reformján át a lakhatásig.”Sir Stephen Muers, Better Society Capital, 2025. november
A módszertani hátteret ezekhez a programokhoz a Government Outcomes Lab biztosítja, amely 2016 óta működik a brit kormány és az Oxfordi Egyetem Blavatnik School of Government együttműködéseként.
Három tanulság, amit átvehetünk
A GO Lab 2024-es összefoglaló tanulmánya három tanulságot emel ki — mindhárom lefordítható a magyar kontextusra.
Adatfegyelem
A kifizetés eredményhez kötése olyan adatfegyelmet teremt a szolgáltatásnyújtás közben, ami a hagyományos közbeszerzéseknél hiányzik. A GO Lab elemzése szerint:
„A kifizetés eredményhez kötése a szolgáltatásnyújtás közben olyan szintű adat-átláthatóságot eredményez, ami a hagyományosabb közbeszerzésekben és szerződéskötésekben gyakran hiányzik. […] A közszolgáltatásokból gyakran hiányoznak az időszerű mutatók a költségekről, lefedettségről és teljesítményről — pedig ezek a javulás alapjai.”Government Outcomes Lab, Oxford
A Life Chances Fund 29 projektjének eredmény-elérési és kifizetési adatai nyilvánosan elérhetők — ez a fokú átláthatóság a kormányzati szerződéskötésben „valóban úttörő”, mondja a GO Lab értékelése. Ha a mérés elvárásként jelenik meg, akkor folyamatosan biztosítani kell az adatgyűjtést; és ha az adatok nyilvánossága biztosított, akkor ez a fajta transzparencia önmagában képes megakadályozni politikai alapú, kézivezérelt forráselosztást. Ez lényegesen hatékonyabb eszközrendszer, mint a korrupció utólagos felderítése.
Többdimenziós közérték
A jól tervezett partnerségek középpontjában az áll, ami az állampolgárok számára jó és értékes, és a kormány társfejlesztőként működik együtt a vállalati- és civil szektor partnereivel — nem pedig megrendelő-beszállító viszonyban. A közösség számára nem csak a hatékonyság és a források értékarányos felhasználása jelent értéket, hanem a közszolgáltatásokba vetett bizalom erősödése, a biztonságérzet növekedése és az elért pozitív társadalmi, környezeti változások is.
Kapacitások
Az eredmény-alapú partnerségek kikényszerítik a több szakterületet egyesítő csapatok kialakítását, az aktív adathasználatot és a hosszabb távú szerződéseket. A GO Lab kritikát is megfogalmazott ezen a területen: a helyi önkormányzatok kapacitásának elmúlt tizenöt évi eróziójáról és a partnerségi menedzsment szétágazó gyakorlatáról beszélni kell. Magyarországra fordítva: ha hasonló partnerségeket akarunk bevezetni, akkor a helyi önkormányzati-állami intézményi oldalon is ki kell építeni a megfelelő kapacitást, hogy az adminisztráció egyáltalán tudja kezelni ezeket.
Az eredmény-alapú szerződéskötés nem minden területre megfelelő
A GO Lab ajánlásai egyértelműek. Az elérni kívánt eredmény legyen világos és mérhető; az eredmények minősége valóban javuljon, és olyan javulásról legyen szó, ami nem következett volna be amúgy is; legyen világosan meghatározott szolgáltatáshasználói csoport; a megrendelővel szemben pedig legyen pénzügyi elvárás is arra vonatkozóan, hogy érdemes a megelőzésbe befektetni.
Magyarországon a kiinduló állapot felmérése különösen komoly kihívás — sok területen nincs jó adat arról, hogy a jelenlegi helyzet pontosan milyen. Ezért az ilyen szerződések módszertanát körültekintően kell kialakítani, és a tervezési szakaszba be kell tervezni az alapadat-gyűjtés első fázisát is. Egy rosszul tervezett eredmény-alapú szerződés rosszabb, mint egy rendes klasszikus közbeszerzés: drágább, lassabb, és tanulni sem lehet belőle.
Ez a tanulmány a közszolgáltatások mérhetőségével, ösztönző- és elszámolási architektúrájával foglalkozik: miből, mi alapján és milyen eredményért fizessen az állam. A folyamat másik oldalát — hogyan értsük meg az érintettek megélt valóságát, és hogyan tervezzük a szolgáltatást ennek megfelelően, mielőtt egyáltalán eredményt mérünk — Ágoston László és Szabó Miklós „Design politika” című, szintén 2026 májusi vitairata dolgozza ki. Mindkettő a rendszerváltásnak szánt kormányváltásból fakadó helyzetre reagál, és pontosan illeszkedik egymáshoz.
A kapcsolat nagyon konkrét: a hatás-fókuszú szerződés nem alakítható ki jó alapadatok és helyesen definiált célok nélkül. A design módszertan (kvalitatív kutatás, érintett-utak feltérképezése, újrafogalmazott „brief”, kis léptékű prototípusok) éppen az első fázis megfelelő módszertanát mutatja be — és olyan, élmény-szempontú sikerkritériumokat segít azonosítani, amelyek a mennyiségi mutatók (lefedettség, kifizetett összeg, ügyszám) mellett a tényleges társadalmi hatást ragadják meg. Ez ugyanaz a megközelítés, mint amit a brit TOMs-keret a hatásmérési, a Government Outcomes Lab pedig a módszertani oldalon képvisel.
A brit TOMs-keretrendszer a közbeszerzési értékelés szintjére hat: beazonosítja és beárazza a társadalmi értéket. Alatta viszont van egy másik szint, amely nélkül nem működne a hatásmérés-alapú együttműködés: maguk az ágazati hatásmérési mutatószám-rendszerek. Ha minden szolgáltató egyedi hatásmérési rendszert alakít ki, a megrendelő nem tud közöttük választani, mivel nem lesznek összemérhetőek. Bemutatjuk öt ország eltérő gyakorlatát.
- Egyesült Királyság — Outcomes Star (Triangle Consulting). Az első prototípus 2003-ban készült a St Mungo’s hajléktalanügyi szervezet számára, a London Housing Foundation „Impact through Outcomes” programjában; az első publikált verzió négyéves iteratív folyamat után, 2006 decemberében jelent meg. Minden verzió a fejlesztő és az adott ágazatban dolgozó szolgáltatók közös munkájával készül, publikálás előtt több mint egyévnyi próbaműködéssel. A mentálhigiénés Recovery Star a Mental Health Providers Forummal, a Work Star a Camden Councillal készült. Ma már több mint 50 „Star” verzió létezik, világszerte 1000-nél több szervezet használja, 1,4 millió kitöltés és 60-nál több validáló kutatás áll mögötte. Egy új ágazati verzió standard fejlesztési költsége a felméréstől a publikálásig 30 ezer font — nagyságrendileg 15 millió forint egy teljes ágazati mérőeszközért. És ami a hazai bevezetés szempontjából a legfontosabb: a használók 87%-a szerint a saját esetkezelése is hatékonyabb lett a közösen kialakított mérési keretrendszertől — vagyis a hatásmérés szakmai munkaeszköz, nem csak adminisztrációs teher.
- Kanada — Common Approach to Impact Measurement. A Carleton Universityn működő kezdeményezés kiindulási alapja egy 2016–17-es, több mint 70 ontariói szereplőt megkérdező konzultáció volt, amely négy dolgot azonosított: a mérés túl időigényes, minden finanszírozó új mutatókat kér, túl sok az eszköz és a módszertan, és hiányzik a szektorszintű egységesítés. A kanadaiak erre adott válasza a rugalmas sztenderd: a közösség által fejlesztett négy módszertan nem írja elő, mit mérjenek a szervezetek, hanem azt könnyíti meg, hogy a saját szempontjukból releváns adatot mérjék — a „kellően hasonló” elv konvergenciát ösztönöz kikényszerített harmonizáció nélkül. A Common Impact Data Standard jelenleg az egyetlen nyilvánosan elérhető hatásmérési ontológia, és ingyenes: lehetővé teszi az adatcserét szervezetek között függetlenül attól, ki melyik modellt vagy szoftvert használja.
- Németország — Social Reporting Standard (SRS). A TU München és a Hamburgi Egyetem kutatásaira építve egy alapítványokból, társadalmi befektetőkből, kutatókból és gyakorlati szakemberekből álló konzorcium fejlesztette ki; 2010-ben jelent meg először Creative Commons licenc alatt, és 2011 óta a Social Reporting Initiative egyesület fejleszti tovább a felhasználókkal. Nyitott projekt, amelyhez bármely érdeklődő társadalmi szervezet csatlakozhat. A hazai átvehetőség szempontjából a legfontosabb elem az, hogy a sztenderd honlapja listázza azokat az intézményeket, amelyek az SRS szerinti beszámolót elfogadják beszámolási sztenderdként, illetve a forrásfelhasználás igazolásaként. Az SRS az IOOI-logikára (input–output–outcome–impact) épül, nem ír elő kész indikátorokat, és külső auditálás nélkül alkalmazható.
- Hollandia — PSO (Prestatieladder Socialer Ondernemen). A harmadik modell: állami kutatóintézet fejleszti, piaci tanúsítás működteti. A módszertant a TNO dolgozta ki különböző ágazatokból származó cégekkel és védett foglalkoztatókkal együtt. Öt teljesítményszint van, a tanúsítványt független auditáló szervezet adja ki, két évig érvényes, a vizsgálat mennyiségi és minőségi is, és minden tanúsított szervezet lekérdezhető egy nyilvános regiszterből. A döntő érv közigazgatási oldalról: a PSO-t használó megrendelőnek nem kell elmélyednie abban, hogy ki számít hátrányos munkaerőpiaci helyzetűnek, és nem kell ellenőriznie a partnercéget sem — a tanúsítvány leveszi a válláról az ellenőrzés és a kikényszerítés terhét.
- Skócia és Ausztrália — a közbeszerzési oldal két változata. Skócia nem ír elő kötelező minimális súlyozást, viszont a társadalmi hatást a már létező skót Nemzeti Teljesítménykerethez (National Performance Framework) és a fenntartható fejlődési célokhoz köti — vagyis nem kellett új mérőrendszert kitalálni a közbeszerzéshez, csak összekötni az országos jólléti indikátorkészlettel. A victoriai Social Procurement Framework pedig 2018 óta tíz társadalmi és fenntarthatósági célt ír elő, a kiadási küszöbhöz méretezve; mellette az Australian Social Value Bank 97 pénzben kifejezett kimenettel dolgozik. Hollandiában a munkaerő-intenzív szerződéseknél — ahol a bérköltség eléri az érték 30%-át — a szerződési érték 5%-a a social return kötelezettség.
Három, egymástól élesen eltérő tulajdonosi modell rajzolódik ki:
| Modell | Példa | Előny | Ár |
|---|---|---|---|
| Piaci, licence alapú | Triangle, Social Value Portal | gyors, magas minőség, kész termék | Folyamatos licencdíj fizetés és függőség |
| Közösségi, nyílt | kanadai Common Approach, német SRS | ingyenes, közösségi tulajdon, adaptálható | lassabb, tartós finanszírozást igényel |
| Állami kutatóintézeti | holland PSO, skót NPF | tekintély, beépül a közbeszerzésbe | szűk hatókör |
Magyarországon ezért egy hibrid modellt javaslunk: a referenciakeret legyen nyilvános és ingyenes — a skót megoldás mintájára egy már létező magyar nemzeti indikátorkészlettel kössük össze a társadalmi érték definícióját; az ágazati mutatószámrendszert szektoronként alakítsuk ki a kanadai „kellően hasonló” elv szerint, Creative Commons licenc alatt a német minta nyomán; a mérőeszközöket piaci alapon, választható alternatívaként vehessék igénybe a szervezetek; a vállalati oldalon pedig lépcsős, függetlenül auditált, nyilvános regiszterrel működő tanúsítás jöjjön létre a holland PSO mintájára — ez segítené elő a magyar Társadalmi Érték Törvény kikényszeríthetőségét.
A döntő tanulság egyetlen mondatban: egyetlen országban sem az állam találta ki az ágazati hatásmérési sztenderdet. Mindenhol az adott szektor, egy egyetem vagy egy kutatóintézet fejlesztette, az állam pedig elismerte és beemelte a szerződéses és közbeszerzési rendszerbe. Ez a szereposztás egyszerre olcsóbb, szakmailag jobb és politikailag védhetőbb.
III.Az ESG-törvény jelenlegi állapota
Magyarország 2023-ban elfogadott egy önálló ESG-törvényt (2023. évi CVIII. tv.), amely jó pár szempontból egyedi az európai mezőnyben. A koncepció eredetileg ambiciózus volt: vállalati átvilágítási kötelezettség, jelentés-készítés, állami felügyelet. A két év alatt háromszor módosított törvény mai állapota azonban a szolgáltató állam logikájának pont az ellenkezője.
Jelentősen szűkített hatály
A 2025. júniusi módosítás a kötelezetti kört az azt megelőző bő ezerről nagyjából 110–115 nagyvállalatra csökkentette. A 90 milliárd forintos árbevétel, 500 fős létszám és leginkább a meghatározott TEÁOR-korlát olyan magasra tette a lécet, hogy szinte a teljes hazai közép és nagyvállalati szegmens kikerült a hatálya alól. Ezzel együtt a CSRD átültetése is két évet csúszott — az első CSRD-konform fenntarthatósági jelentés csak 2028-ban válik esedékessé.
Ha nem változik a szabályozás, ennek legalább két következményét tapasztaljuk majd. Egyrészt a hazai tulajdonú nagy- és középvállalatok kívül kerülnek a kötelező fenntarthatósági átláthatóság hatókörén — pedig az európai versenytársaik (még a 2025-ös EU-Omnibus-csomag halasztásával együtt is) folyamatosan készülnek a 2027-es első jelentésekre. Másrészt a nemzetközi anyavállalattal rendelkező magyar cégek (Telekom, Tesco, IKEA, E.ON és társaik) a csoport-konszolidáció miatt amúgy is CSRD-konform jelentésre kötelezettek lesznek — őket nem a magyar törvény kényszeríti erre, hanem az anyacégeik. A magyar szabályozói lazítás tehát nem mentesít, csak a piacot szakítja szét: a multinacionális leányvállalatok – és beszállítóik – felkészülnek, a hazai cégek és beszállítóik nem, ami a nemzetközi versenyképességüket erodálja.
ESG tanácsadó akkreditáció – „egyedi” magyar megoldás
A 2023. évi CVIII. tv. nemcsak a jelentéstételi kötelezettséget vezeti be, hanem négy önálló piaci szerepkört is szabályoz az ESG-szakmai szolgáltatások területén — az ESG-tanácsadók és képzési intézményeik, az ESG-tanúsítók, az ESG-minősítők, valamint az ESG-szoftvergyártók tevékenységét.
A tanácsadói és képzési oldalon ez akkreditációs és nyilvántartásba vételi kötelezettséget jelent: a hatály alá tartozó nagyvállalatok jelentésének előkészítéséhez formálisan SZTFH-akkreditált tanácsadó nyújthat csak szolgáltatást, a SZTFH működteti a nyilvántartást, a képzési intézményeket is akkreditálja, és bírságolási hatáskört gyakorol.
Az SZTFH elmúlt évekbeli engedélyezési és bírságolási gyakorlata pedig még a jogszabályi kereteken is jelentősen túlterjeszkedik, a tanácsadói akkreditáció engedélyezése során ügyfélszerződéseket, részletes szakmai anyagokat kérnek be, különböző szakértői munkák végzésével kapcsolatban minden lehetséges módon vélelmezik az ESG törvény hatályába tartozást, és bírságok kiszabásával próbálják a piaci szereplőket „elrettenteni” az ilyen típusú feladatok elvállalásától.
Fontos kiemelni, hogy egyetlen EU-tagországban sincs ehhez fogható szabályozás. Németország a CSRD-t a HGB-be (Handelsgesetzbuch) emelte be, Franciaország a 2023. évi átültetési törvénnyel, Ausztria az idén januárban elfogadott Sustainability Reporting Act (NaBeG) keretében — mindegyik kizárólag az auditori-tanúsítói oldalt szabályozza.
A Wirtschaftsprüfer, a commissaire aux comptes és társaik kompetenciáját bővítik a fenntarthatósági jelentések auditálására, a tanácsadói piac viszont szabad marad, és a minőségbiztosítás a megrendelői reputáción, valamint az önkéntes szakmai tanúsításokon (EFPA ESG Advisor, GRI Certified, IEMA, CSE Certified Sustainability Consultant) keresztül történik.
Az Accountancy Europe európai szakmai státusz-térképe egyértelmű: a könyvvizsgálói cím EU-szinten védett az Audit Directive 2006/43/EC alapján, a tanácsadói cím szabályozása viszont tagállami hatáskör, és e tekintetben egyetlen más tagország sem próbált beszűkíteni semmilyen tanácsadó szakmát, így az ESG-hez kapcsolódó területet sem.
Nyugodtan kimondhatjuk, hogy ez a fajta túlszabályozás ugyanúgy a „NER” logikája volt, mint annyi más iparágban, célja a piac eltorzítása, a szakmai információkhoz való hozzáférés, majd ezek (és a megbízások) megfelelő piaci szereplőkhöz való csatornázása.
ESG tanácsadók képzése
A szabályozásnak ez a része is kifejezetten piactorzító, a 29/2024. és 30/2024. NGM rendelet, valamint a 244/2024. Korm. rendelet együttes szerkezetén keresztül. Az akkreditált ESG-tanácsadói cím előfeltétele egy 200 órás részismereti képzés, amit csak a felsőoktatási törvény hatálya alá tartozó intézmény — vagyis csak egyetem — szervezhet meg. A tananyagot a 30/2024. NGM rendelet 1. melléklete óraszámra lebontva előírja, a tematika alacsony szakmai színvonalú és inkonzisztens. Külön követelmény, hogy legalább a képzés óraszámának 50%-a jelenléti képzés formájában végzendő, ami rendkívüli terhet ró az egyébként munkaviszonyban dolgozó tanácsadókra. (Külön érdekesség, hogy egyes intézmények a szabályozás eredeti céljával ellentétesen teljesen online képzést is tudtak akkreditálni). Az ár kötött: legfeljebb a mindenkori bruttó minimálbér négyszerese, ma kb. 1,3 millió forint.
Ennek strukturális következménye, hogy a már évek, évtizedek óta a piacon dolgozó, a piac által ismert és elismert magyar fenntarthatósági szakmai műhelyek és képzési logikák kizáródtak az ESG-tanácsadói képesítés-piacáról, mert ezek nem felsőoktatási részismereti képzések.
A piaci tudás-átadás nem ad jogszabály által elismert címet; a jogszerű cím viszont kizárólag egyetemi részismereti diploma-szerű módon szerezhető meg, amelyet már több mint 10 egyetem kínál – egyébként egymással nehezen összehasonlítható tartalmú és minőségű képzésekben, az AI generált teljes tartalomtól a jelenléti, work-shop alapú megközelítésig. Az új generációs akkreditált tanácsadók a törvényben meghatározott kötelező elemek miatt alapvetően a compliance-szemléletet sajátítják el (jelentéskészítés, Taxonómia-illeszkedés, kötelező adatpontok), és lényegesen kevésbé a stratégiai-szervezetfejlesztési-üzleti modell-átalakítási tudásanyagot, ami a nemzetközi ESG-szakma lényege.
A 30/2024. NGM rendelet 1. melléklete ugyanis a magyar jogszabályi keretre fókuszál (ESG-tv., SZTFH-rendeletek, magyar Taxonómia-átvétel) és a rendelet megalkotása óta nem is került frissítésre; a nemzetközi standardok és keretrendszerek (GRI, IFRS S1/S2, TCFD, SBTi, B Corp) marginálisan, körkép-szinten jelennek meg, az ESG-szabályozás pedig adott rendszerként szerepel, nem mint stratégiai dilemma vagy vitatható konstrukció.
Egy így képzett tanácsadó tipikusan nehezen tudja majd eligazítani egy nemzetközi anyacég magyar leányvállalatát a csoportszintű CSRD-jelentésében, és a magyar specifikumok rendszerkritikus értelmezésére sem készül fel.
Piaci-strukturálisan a kötött ár, a kétféle hatósági szűrő (a Magyar Gazdaságfejlesztési ügynökség az oktató intézményre, a SZTFH a tanácsadóra) és a három- és ötéves megújítási kötelezettség olyan belépési küszöböt teremt, amely előnyt ad a nagy professzionális szolgáltatóknak. A SZTFH-nyilvántartásban szereplő akkreditált tanácsadók összetétele is ezt tükrözi: tipikusan vagy nagy tanácsadó cégek munkatársai, vagy egyetemi részismereti képzést elvégző egyéni vállalkozók kerültek oda; a vállalati pro bono, civil szakértő, civil-piaci közvetítő és a social impact-háttérrel dolgozó szakembergárda — pontosan az a réteg, ami a hatásmérés alapú szerződéskötés és a Társadalmi érték Törvény magyar bevezetéséhez szakmailag a legközelebb áll — strukturálisan kívülrekedt.
Szűkítés a hazai szoftverekre
A törvény szerint az ellátási lánc átvilágítására és kockázatelemzésére kizárólag az akkreditált, Magyarország területén ESG-szoftvereket forgalmazó és gyártó vállalat IKT-rendszere vehető igénybe. Ez gyakorlatilag kizárja a vezető nemzetközi ESG-szoftvereket (SAP, Workiva, Diligent, EcoVadis és a többit), és helyettük egy szűk, lokális szoftverpiacot tüntet ki, a „szokásos” NER-es logikával.
Ha egy pillanatra eltekintünk ennek az ESG etikai irányelveivel való teljes összeférhetetlenségétől, akkor is számos negatív hatása van a piaci szereplőkre: egyes vállalatoknak duplikált rendszert kell fenntartaniuk, egyet a magyar ESG-megfelelőséghez, egyet a CSRD-megfeleléshez; a kvázi monopol helyzet értelemszerűen árfelhajtó tényező. Egyébként pedig a hazai ESG-szoftverpiac kicsi és kevés szakembert tud foglalkoztatni, ha nem versenyez a nemzetközi szereplőkkel, semmilyen nyomás nem lesz a szolgáltatásminőség javítására, fejlesztésére.
Kizárólagos állami ESG-minősítő
A 2025-ös módosítás egyik új eleme egy állami ESG-minősítő szervezet, ami a piaci minősítők (MSCI, Sustainalytics, EcoVadis) mellett egy párhuzamos minősítési rendszert működtetne. Az állam tehát egyszerre lesz szabályozó, felügyelő (SZTFH), és minősítő szerepben — ami összeférhetetlen a brit modell, és általában minden demokratikus rendszer logikájával, ahol a minősítés és a megrendelés rigorózusan elválik.
A magyar konstrukcióban az állam, mint vásárló (közbeszerzések megrendelője) saját maga osztaná az ESG-bizonyítványt arra, hogy ki lehet a beszállítója…
Kiüresített S-pillér
Az ESG-törvény „S” (social) pillére jelenleg alapvetően a munkavállalói fejlődési lehetőségekre, elégedettségre, a családbarát működésre és a kultúra támogatására fókuszál. A vállalati-civil partnerség, a közösségi befektetések, a társadalmi hatás (Social Value értelemben), a community impact teljesen hiányzik a kötelező mérési pontok közül. Ez egy belső HR-szemléletű (és azon belül is a korábbi kormányzat politikai narratívája által torzított) S-pillér, ami a vállalat falain belül marad, miközben az egész ESG keretrendszer lényege, hogy 360 fokos szemléletben nézzen rá a vállalat tevékenységére, és segítsen a külső kockázatok feltárásában, illetve a vállalat által okozott negatív externáliák azonosításában. A brit Social Value Act is éppen ennek az ellenkezőjéről szól — az S-pillér társadalmi értékre fordításáról.
Erre a hiányzó területre amúgy már létezik nemzetközileg validált válasz a piaci oldalon. A B Lab által 2025 áprilisában publikált új B Corp standard (2026-tól érvényes) hét kötelező Impact Topic területen méri a vállalatokat — köztük a Fair Work, Human Rights, Government Affairs & Collective Action, és Justice, Equity, Diversity & Inclusion témakörökben, amelyek pontosan a magyar ESG-törvény S-pillére által teljesen negligált területeket mérik. A magyar B Corp közösség tagjai (Danone, Bonduelle, Opella, Scale Impact és többen) és több mint 10 000 nemzetközi B Corp képes ezeket a területeket mérni, csak a magyar szabályozó nem épít a nemzetközi tapasztalatokra.
A jelen tanulmány szerzője, a Scale Impact Nonprofit Kft. maga is B Corp tanúsítvánnyal rendelkezik (B Lab nyilvántartási profil) — vagyis ezeket a mérési pontokat nem csak elméletben javasoljuk, hanem saját működésünkben is alkalmazzuk.
Esetleges közbeszerzési illesztés
A magyar ESG-tanúsítvány a közbeszerzéseknél „kérhető” és „pluszpontokat adhat”. A brit Social Value Act 10–30 százalékos kötelező súlyozásához képest ez egy teljesen súlytalan elem. Magyarországon az ESG és a közbeszerzési értékelés mechanizmusa nincs összekötve — a közpénzes vásárlás nem fenntarthatóságot ösztönöz, hanem ártudatosságot.
Európai harmonizáció vs. magyar „különutasság”
Itt egy fontos feszültséget kell tisztázni. Az EU 2025. februári Omnibus-csomagja maga is csökkenti a CSRD/CSDDD ambícióját, és a magyar enyhítés ennek a hullámnak része. Tehát a magyar ESG-átalakítás nem térhet egyszerűen vissza a 2023-as célokhoz, mert időközben az európai keret is változott.
A kérdés inkább az, hogy az új európai konszenzus — alacsonyabb jelentéstételi küszöb, erősebb közbeszerzési integráció, és pontosabb fókusz a valódi hatásra — milyen magyar adaptációja lenne a leginkább értékteremtő. Az európai trend a közbeszerzés irányába mozdul; a magyar válasz erre a kompromisszum lehet: célzott jelentés-kötelezettség plusz erős közbeszerzési értékelési rendszer.
Ami közben Európában történt: a VSME és az értéklánc-plafon
Miért előnyös a kormányzatnak: az európai keret a kisebb vállalatok szegmensére már adott egy egyszerű, ingyenes, moduláris, auditkötelezettség nélküli megoldást. Ennek átvétele adminisztratív terhet csökkent és európai illeszkedést mutat — egy párhuzamos hazai rendszer építése ehhez képest többletköltség és duplikáció.
A III. fejezetben leírt magyar szabályozási szerkezet körüli európai környezet 2025 óta lényegesen átalakult. Az Európai Bizottság 2025. július 30-án, az (EU) 2025/1710 ajánlással hagyta jóvá az EFRAG által kidolgozott VSME-t, a tőzsdén nem jegyzett mikro-, kis- és középvállalkozások önkéntes fenntarthatósági beszámolási sztenderdjét. Az Omnibus I irányelv ((EU) 2026/470) ezt továbbvitte: bevezette az értéklánc-plafont, amely megtiltja, hogy a CSRD hatálya alá tartozó cégek az 1000 fő alatti értéklánc-partnereiktől a sztenderdben foglaltaknál több fenntarthatósági információt követeljenek. A Bizottság 2026. május 6-án tette közzé a felhatalmazáson alapuló jogi aktus tervezetét, amely a VSME-t — minimális, a felülvizsgált ESRS-hez igazító módosításokkal — kötelező felső határként kodifikálja. A plafon a 2027. január 1-jén, vagy azt követően kezdődő üzleti évekre lép hatályba.
Két fontos pontosítás: a plafon kizárólag a CSRD-jelentési kötelezettség teljesítése körében érvényes, és nem tiltja a kérdezést: a CSRD-jelentő cég a plafon feletti adatot is kérheti, de egyértelműen jeleznie kell, melyik kérése lépi túl a határt. A folyamat továbbá még nem zárult le, így a végleges szöveg részleteit a bevezetés előtt ellenőrizni kell.
Ebből három következtetés adódik a magyar szabályozásra.
– ha a magyar állam a kisebb cégektől elvár bármilyen adatszolgáltatást, arra az EU már adott választ — egy hazai, akkreditált tanácsadókra épülő, fizetős párhuzamos rendszer ezt duplikálná.
– a plafon 1000 fős küszöbe gyakorlatilag minden magyar civil szervezetet és társadalmi vállalkozást a védett körbe helyez, vagyis ahogy a civil szolgáltatók belépnek a vállalati beszállítói láncba, van jogi korlátja annak, mit kérhetnek tőlük.
– a VSME a terhelési problémát oldja meg — szabványosítja és korlátozza az adatkéréseket —, de az eredmény kérdését nem érinti. Adatpont-logikával dolgozik, nem hatáslánc-logikával. Ezért a kiüresített S-pillér problémáját önmagában nem oldja meg, csak keretet ad hozzá.
A gyakorlatban összekeverednek olyan sztenderdek, amelyek más kérdésre és más címzettnek válaszolnak. Érdemes élesen szétválasztani őket:
| Réteg | Mit válaszol meg | Címzett | Állapot |
|---|---|---|---|
| VSME / Voluntary Standard | milyen ESG-adataink vannak | nagyvállalati vevő, bank, befektető | uniós, önkéntes, értéklánc-plafonként jogi erővel |
| Social Reporting Standard | mi változott a tevékenységünk nyomán | adományozó, finanszírozó, nyilvánosság | Creative Commons, magyar fordítás 2016 óta létezik |
| Ágazati hatás indikátor készlet | mit mérjünk az adott szakterületen | állami és önkormányzati megrendelő | Kialakítandó ágazatonként |
A civil szolgáltató szempontjából a három réteg egymást egészíti ki: a VSME azt szabályozza, milyen információra van szüksége a vállalati ügyfélnek és mit nem köteles megadni; az SRS azt struktúrálja, hogyan számol be a saját társadalmi hatásáról; az ágazati indikátor készlet pedig azt mutatja meg, mit mér a szakterületén. Üzletileg ez többet jelent puszta szolgáltatásnál: a civil partner a szolgáltatása mellett adatokat is biztosít a vállalati beszámolóhoz — a vállalati S-pillér adatpontjai mögötti minőségi tartalmat. Ez a VI. fejezetben leírt közvetítő szerep konkrét, fizetőképes piaci formája.
A hazai bevezetés legolcsóbb első lépése az SRS-réteg. A német ökoszisztéma működésének kulcseleme, hogy nyilvános listán elérhető, mely intézmények fogadják el a sztenderd szerinti beszámolót forrásfelhasználási igazolásként. Ennek magyar megfelelője egy azonnal teljesíthető, fejlesztési költség nélküli intézkedés: a NEA és az ágazati tárcák fogadják el az SRS-formátumú beszámolót a jelenlegi narratív beszámoló helyett. A magyar fordítás már 2016-ban elkészült, a licenc szabad, a módszertan nemzetközileg validált — és a szektor szereplői a mindennapi adminisztráció során tanulhatja meg a hatásmérési logikát, mielőtt bárki eredményalapú szerződésről beszélne.
IV.Két szabályozási logika
Érdemes egy fontos elméleti különbséget kihangsúlyozni. A brit Social Value modell közbeszerzési logikán alapul — az állam, mint vásárló kényszeríti ki a fenntarthatóságot a piacon, és mutat egyben példát is a vállalati szektor számára. A magyar ESG-törvény megfelelési logikán alapul — az állam, mint szabályozó jelentési kötelezettséget ír elő egy szűk körnek.
A közbeszerzési logika komoly forrásokat mozgat meg. A brit 434 milliárd font éves közbeszerzés egy 10 százalékos társadalmi érték-súllyal 43 milliárd fontnyi társadalmi értékre fókuszált kifizetést jelent. Ez piaci nyomást gyakorol minden közbeszerzési beszállítóra, hogy szakmaivá váljon a fenntarthatóság területén — még akkor is, ha az adott szállító a mérete miatt nem kötelezett a fenntarthatósági jelentésre.
A megfelelési logika leginkább csak dokumentációs kötelezettséget jelent, amelynek keretében nincsenek minőségi, vagy a jelenlegi gyakorlat megváltoztatására irányuló elvárások a jelentés készítővel szemben. Maga a transzparencia követelmény, az adatgyűjtési kötelezettség előírása nagyon fontos első lépés a fenntarthatósági átálláshoz, de nem elegendő a környezetkárosító és/vagy társadalmi egyenlőtlenséget fenntartó / erősítő működés megváltoztatásához.
A két logika nem zárja ki egymást, sőt: a brit rendszerben mindkettő működik, csak a közbeszerzési réteg a domináns hatásmechanizmus, és a megfelelési réteg ezt egészíti ki. Magyarországon mindkét réteg gyenge, és a fókusz is rossz helyen van.
V.Mit szükséges változtatni
Az alábbi hat javaslatnál a kormányzati érintettséget is jelöljük — a X. fejezet átláthatósági elvének megfelelően nem személyekhez, hanem tárca- és államtitkársági portfóliókhoz (mandátumokhoz) rendelve, és minden javaslatnál röviden megfogalmazzuk, miért fontos az adott jogszabályalkotó számára a változtatás bevezetése.
A. Magyar Társadalmi érték Törvény
Miért előnyös a jogszabályalkotónak: A társadalmi érték-súlyozás a közpénz-felhasználás értékarányosságát teszi mérhetővé és nyilvánosan igazolhatóvá — kész nemzetközi módszertannal (TOMs), új intézmény felállítása nélkül. A transzparens értékelési keret egyben a korrupciót is gátolja: a kézi vezérlésű forráselosztást strukturálisan akadályozza, ami a kormányzat antikorrupciós vállalásainak az egyik leglátványosabb, nemzetközileg is jegyzett bizonyítéka lehet.
Az első és legfontosabb javaslat egy magyar Social Value Act megfogalmazása. Az alapelv egyszerű: minden közszolgáltatási jellegű közbeszerzésnél — egészségügy, oktatás, szociális ellátás, kulturális szolgáltatás, településüzemeltetés — a társadalmi és környezeti hatást minimum 10 százalékos súllyal kell mérlegelni az elbírálásnál.
A keret bevezetésének négy lépcsője lehet:
- Jogi alapok megteremtése (2026 második fele). A Közbeszerzési törvény módosítása a brit Procurement Act 2023 mintájára, „tekintettel kell lenni a közhaszon maximalizálására” minőségű mércével.
- Mérési keretrendszer kialakítása (2026–2027). A TOMs-modell magyar adaptációja KSH, ÁKK és ágazati statisztikák alapján kalibrált pénzügyi proxy-értékekkel. A brit TOMs-keretben a beszállító által vállalt önkéntes és pro bono órák nevesített, pénzügyi proxy-értékkel beárazott mérőszámok — a magyar adaptáció így közvetlen közbeszerzési piaci értéket adna a vállalati önkéntes programoknak is (lásd a VIII. fejezet kapcsolódását az Önkéntes Stratégiához).
- Pilot (2027). Néhány nagyobb minisztériumi szerződésnél (pl. szociális ellátás, ifjúsági mentálhigiéné, idősellátás) bevezetni a kötelező társadalmi érték értékelést.
- Kiterjesztés (2028-tól). A teljes közszolgáltatási spektrumra alkalmazni, beleértve a helyi önkormányzatokat is.
A hatásmérés bevezetéséhez érdemes beépíteni az önkéntes nemzetközi standardok elismerését is. A brit, skót és walesi közbeszerzési gyakorlat egyértelmű: a már auditált sztenderdek — B Corp, GRI Standard, EcoVadis, stb — közvetlen elismerést kapnak az értékelésben. Ez két dolgot biztosít: csökkenti azoknak a cégeknek az adminisztratív terhét, akik már nemzetközi sztenderdek szerint működnek, és piaci értéket teremt a már bevezetett auditált rendszereknek. Ezáltal a vállalatok számára a pozitív társadalmi és környezeti hatás független auditálása, és ezeknek a minősítéseknek a megszerzése konkrét piaci előnnyé alakulna – kevesebb ellenőrzési feladatot hagyva az államigazgatásra. Olaszországban erre városi szintű példa is van: Róma városa a Nativával — Európa első B Corpjával — együttműködve segíti a kis- és középvállalkozásokat abban, hogy elérjék a B Corp minősítést (forrás: Nativa, Relazione di Interdipendenza, 2024).
A B Lab 2023-ban tette közzé az Interdependence Manifesto-t — egy szakmai ajánlást és értéknyilatkozatot arról, hogy a vállalatok, civil szervezetek és kormányzati szereplők csak közös, együttműködésen alapuló rendszerben tudnak eredményeket elérni a fenntarthatóság területén. Az „interdependence” (kölcsönös függőség) nem szlogen: konkrét gyakorlatot jelent — közös mérési keretek, transzparens beszámolás, kétirányú tanulás vállalat és civil szervezet között.
A jelen tanulmány javaslatai pontosan ebbe az irányba mutatnak: a magyar állam, a vállalatok és a civil szervezetek között olyan együttműködési keretet javaslunk, amelyben mindegyik szereplő a saját erősségével járul hozzá — az állam a kötelező hatásmérési keretekkel, a vállalatok a jógyakorlatok skálázásához szükséges kompetenciákkal, a civil szervezetek a célcsoport-ismerettel, és impact megoldásokkal.
A Social Value Act önmagában nem elég
A brit GO Lab maga is azonosította: a helyi szintű végrehajtás a leggyengébb pontja a rendszernek. Magyarországon a helyi önkormányzatok az elmúlt évek finanszírozási és tevékenység szűkítései miatt még gyengébb kapacitással rendelkeznek. A magyar Social Value Act bevezetésének együtt kell járnia a helyi önkormányzati kapacitásépítési programjával is — anélkül a rendszer nem fog működni.
Lőrincz Viktória vidék- és településfejlesztési miniszter meghallgatásán így fogalmazott: „Somogyországból érkezem, nem elméletből, hanem tapasztalatból ismerem a vidéket”. Ennek a tárcának az egyik elsődleges feladata pont ez kellene legyen: nem csak a Magyar Falu Program politikai allokációjának szakmai allokációra cserélése, hanem az ahhoz szükséges helyi szakmai kapacitás felépítése.
B. Hatásmérés alapú állami–civil szerződések bevezetése
Miért előnyös a jogalkotónak: Az eredményalapú szerződések a tárcák számára mérhetően igazolhatóvá teszik a rendszerszintű változást: a ciklus során, és végén nem elköltött forrásokról, hanem elért társadalmi eredményekről lehet beszámolni. A fejlesztő foglalkoztatási pilot ráadásul létező jogszabály finomhangolása — alacsony politikai és fiskális kockázat mellett ad gyors, demonstrálható eredményt.
Egy magyar Life Chances Fund-szerű kezdeményezés felépítése reális lehet 2027-re. Több terület érett az első lépések megtételére:
- Gyermekvédelem. A tárcának pont az a mérhető célja, hogy a gyermekvédelmi rendszerben fellelhető visszaélések feltárása megtörténjen, és a rendszer minősége javuljon.
- Fogyatékkal élők foglalkoztatása. a Szociális és Családügyi Minisztériumhoz kapcsolódóan, mérhető célokkal — foglalkoztatottak száma, megtartási arány, jövedelem-növekedés – világos hatás-modell készíthető.
- Vidéki közösségfejlesztés. A Vidék- és Településfejlesztési Minisztériumnál a Magyar Falu Program politikai osztogatási logikájának felváltása szakmai, hatás-alapú szerződéses logikával.
- Hajléktalan-ellátás. A brit Peterborough-modell egyik első kiterjesztési területe is ez volt. Budapest főváros önkormányzata és a kormányzat közötti együttműködés szakmai alapokra helyezésének egyik kiváló terepe lehet ez a terület.
- Ifjúsági és reintegrációs önkéntes szolgálat. Az Önkéntes Központ Alapítvány Önkéntes Stratégiája (2026–2030) által javasolt Hosszú távú Önkéntes Szolgálat (HÖSZ) — NEET-fiatalok, álláskeresők és inaktívak célcsoportjával, állami garanciákkal (tb-jogviszony, ösztöndíj) — szerkezetileg kész outcome-pilot terep: a brit Social Outcomes Partnership-ek egyik első és legnagyobb alkalmazási területe éppen az ifjúsági munkanélküliség volt. A finanszírozás egy része a ledolgozott önkéntes hónapok (output) mellett elhelyezkedési és 12 hónapos megtartási mutatókhoz (outcome) köthető — ugyanazzal a logikával, mint az alábbi fejlesztő foglalkoztatási példában.
A fejlesztő foglalkoztatás, mint kiindulópont
Magyarországon nem teljesen ismeretlen az eredményhez kötött szociális finanszírozás. A fejlesztő foglalkoztatás — amely főleg az enyhe és közepes értelmi fogyatékkal élők, valamint pszichiátriai betegek munkavállalási rehabilitációját szolgálja, gyakran a nappali ellátáshoz kapcsolódóan — a 191/2008. Korm. rendelet alapján teljesítmény-indikátor alapú. A finanszírozás képlete egyszerű: feladatmutató × egy feladategységre jutó támogatás, ahol a feladatmutató a ténylegesen teljesített munkaóra. Ha a vállalt feladategységek nem teljesülnek, a támogatás arányos részét vissza kell fizetni. 2024-ben a rendszer 5,27 milliárd forintos keretösszeggel működött, 294 bejegyzett foglalkoztatóval, mintegy 12 600 fős kapacitással. A módszertani gazdája a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet.
Ez azonban még csak output-finanszírozás, nem outcome-finanszírozás. A teljesítés alapja a ledolgozott munkaóra (vagyis a szolgáltatás elvégzése), nem pedig az igazi cél: a sikeres elhelyezés a nyílt munkaerőpiacon, a 12 hónap utáni megtartási arány, a jövedelem-növekedés. A jogszabályban kifejezetten szerepel a munkaszerződéses változat célja — „az ellátott felkészítése a nyílt munkaerőpiacon történő munkavégzésre” —, ezt a célt azonban nem köti a finanszírozáshoz. A rendszer ösztönzői így ma az óraszámok teljesítésére irányulnak, nem a tényleges életpálya-változásra. Czibere Károly korábbi szociális államtitkár 2018-as elemzése szerint a magyar szociális szolgáltatások területén „a kezdetektől alkalmazott bemeneti indikátorok mellett nem jelentek meg output- vagy outcome-indikátorok az ellátási minőség mérésére és a közpénzek hasznosulásának minőség-alapú ellenőrzésére” — ez a fejlesztő foglalkoztatás kivételével máig érvényes megállapítás. A ledolgozott óraszám helyett az ellátott szemszögéből megvalósuló valódi pozitív változás meghatározása maga is tervezési-diagnosztikai feladat (lásd a Design politika keretet a II. szakaszban).
Mit kellene változtatni? Három, egymásra épülő lépés tűnik logikusnak.
- Eredménymutatók bevezetése a feladatmutatók mellé. A 191/2008. Korm. rendelet 19. §-ának módosítása: a teljesítmény-indikátor (feladatmutató) mellett egy outcome-indikátor is jelenjen meg — például a 12 hónapos elhelyezési arány a nyílt munkaerőpiacon, illetve a 12 hónap utáni megtartási arány. A módosított képletben a finanszírozás 80%-a maradhatna munkaóra-alapú (a rendszerstabilitás miatt), 20% pedig eredmény-arányos kiegészítő támogatás lenne. Ez nem jelent drasztikus változást a meglévő finanszírozást illetően, de ráépít egy hatás teljesítmény ösztönzőt.
- Az egyéni foglalkoztatási terv mérhetővé tétele. Jelenleg az egyéni foglalkoztatási tervet a 110/M § alapján évente értékelni kell, de ez csak egy adminisztratív aktus, nincs az értékelés eredményéhez kapcsolódó pénzügyi következménye. Az NSZI módszertani munkájaként, brit TOMs-mintára, kalibrált eredmény-indikátorokkal lehetne ezt rendszerszintű mérési keretbe illeszteni — összekötve a finanszírozási eredmény-réteggel.
- Pilot SOP-program 3–5 fejlesztő foglalkoztatóval. Befektetői előfinanszírozással (hazai / nemzetközi intézményi támogatók, vállalati partnerek, direkt EU-s források és/vagy egy új magyar Life Chances Fund forrásából), nyilvános eredmény-jelentési rendszerrel, és független szakmai értékelővel. A pilot célja: validálni, hogy az output → outcome váltás növeli-e az egységnyi finanszírozásra eső tényleges munkaerőpiaci eredményeket.
Ennek a kísérletnek két fontos előnye lenne. Egyrészt nem kellene új jogszabályt alkotni — egy létező, több mint ötmilliárd forintos rendszer finomhangolásáról van szó. Másrészt, ha sikerül, akkor a fogyatékkal élők foglalkoztatása lehet az első olyan terület, ahol Magyarországon valóban outcome-based szociális szerződés jön létre — és a modell innen kiterjeszthető a támogatott foglalkoztatás más területeire, majd a klasszikus szociális szolgáltatási spektrumra is.
A B-típusú szociális szövetkezetek — 35 éve így finanszírozzák a nyílt piaci integrációt
A magyar fejlesztő foglalkoztatás valódi célja — az óraszám helyett a tényleges munkaerőpiaci eredmény finanszírozása — Olaszországban 1991 óta rendszerszinten működik. A 381/1991. törvény kétféle szociális szövetkezetet ismer: az A-típus szociális, egészségügyi és oktatási szolgáltatást nyújt, a B-típus viszont bármilyen piaci gazdasági tevékenységet folytathat azzal a céllal, hogy hátrányos helyzetű embereket integráljon a munka világába (fogyatékkal élők, pszichiátriai lábadozók, szenvedélybetegek, fogvatartottak, nehéz helyzetű fiatalok, stb). A törvény két eszközzel teszi versenyképessé a modellt: a hátrányos helyzetű dolgozóknak a szövetkezet munkavállalóinak legalább 30%-át kell kitenniük, és így az utánuk fizetendő tb-járulék nullára csökken; a közintézmények pedig — az uniós értékhatár alatt — közvetlenül, közbeszerzés mellőzésével köthetnek velük szerződést (az 5. cikk szerinti „convenzioni”).
A szektor mérete jelentős: 2023-ban 14 343 szociális szövetkezet működött Olaszországban, 509 333 foglalkoztatottal (ISTAT), és ebből mintegy 5 000–5 300 B-típusú szövetkezet becslés szerint 25–30 ezer hátrányos helyzetű dolgozót integrál (Euricse). A szövetkezeti sűrűség egyes régiókban a jóléti rendszer szerves része — Trentinóban a lakosok nagyjából harmada szövetkezeti tag.
A legfontosabb tanulság a hatásmérésről. Egy 2024-es bergamói költség-haszon elemzés (VALORIS-index, 12 szövetkezet, 791 integrált személy) kimutatta, hogy a foglalkoztatási integráció kb. 3,3 millió euró közkiadással szemben 5,7 millió euró mérhető közösségi hasznot hozott — vagyis minden befektetett euró megtérült és többletet termelt. Az egy főre jutó átlagos közösségi értékteremtés 3 113 euró volt, a szenvedélybetegek integrációjánál pedig elérte a 9 341 eurót. Ez empirikusan igazolja azt, ami a mi javaslatunk kiindulópontja: a hátrányos helyzetűek valódi munkába állítása az államnak nettó megtakarítás, nem költség — kevesebb szociális, egészségügyi és igazságügyi kiadás formájában.
A jogi keret is elmozdult az eredménymérés felé: az „impresa sociale” reform (a 112/2017. és 117/2017. törvényerejű rendelet) bevezette a társadalmi hatásmérés („valutazione dell’impatto sociale”) fogalmát, amelyet a közigazgatás a hosszú távú (min. 18 hónapos), nagy értékű (1 millió euró feletti) szolgáltatási szerződéseknél elő is írhat — pontosan az az output → outcome váltás, amelyet a fejlesztő foglalkoztatásnál mi is javaslunk. Idézhető élő példák: a veronai Progetto Quid (etikus divat, a munkaerő 60%-a sérülékeny helyzetű), a bresciai Rete CAUTO (körforgásos gazdaság, 40% feletti integrált aránnyal), és a Gruppo CGM — Olaszország legnagyobb, 200+ tagszervezetből álló szociális szövetkezeti hálózata.
A hatás-alapú szerződés nem csak finanszírozási forma, hanem szervezeti tanulási mechanizmus is. A civil szektor felkészültsége a saját mérési, projektmenedzsment és pénzügyi kapacitásától függ. Ez közvetlenül a kapacitásfejlesztés iránti igényt erősíti.
C. Az ESG-törvény szükséges módosításai
Miért előnyös a kormányzat számára: A módosítás-csomag egyszerre európai harmonizáció és deregulációs eredmény: a hazai közép- és nagyvállalatok nem szakadnak le a CSRD-re készülő európai versenytársaiktól és beszállítói láncaiktól, a tanácsadói és szoftverpiac megnyitása pedig a piactorzító, NER-logikájú szabályozási elemek kivezetéseként kommunikálható.
A jelenlegi ESG-törvény teljes felépítését nem feltétlenül, de szerkezeti elemeit mindenképp szükséges módosítani:
- Hatály visszaállítása és európai illesztés. A 110–115-ös kötelezetti kört első lépésben vissza kell bővíteni az EU szintjére, a TEÁOR korlátozást megszüntetni, és a CSRD-konformitás határidejét össze kell hangolni az európai mainstreammel.
- Az ESG tanácsadókkal és képzésükkel kapcsolatos versenykorlátozó szabályozás megszüntetése, a tanácsadókkal kapcsolatos EU-s ajánlások szerinti szabadpiaci működés visszaállítása.
- Az ESG törvényben az S-pillér kibővítése társadalmi érték értelemben. Az „S” ne csak belső HR szempontokat és politikai üzeneteket tartalmazzon, hanem foglalja magába a közösségi kapcsolódást, civil szervezetek, helyi kezdeményezések támogatását, a pro bono tevékenység mérhető hatását. Kész mérésipont-katalógust kínál ehhez a B Corp rendszere és az ÖKA Önkéntes Stratégiájának (2026–2030) vállalati pillére is: utóbbi javasolja az önkéntes tevékenység anyagi és humán ráfordításának megjelenítését a fenntarthatósági beszámolóban, dedikált CSR/ESG önkéntes-koordinátori szerep kialakítását a 250 fő feletti vállalatoknál, valamint SDG-kapcsolt riportolást.
- Az állami ESG-minősítő kizárólagos szerepkörének feloldása. A nemzetközi ESG-minősítők (MSCI, Sustainalytics, EcoVadis) elismerése, és a hazai akkreditált minősítők párhuzamos elismerése.
- A hazai szoftverekre szűkítés feloldása. Az európai szabványoknak megfelelő bármely ESG-szoftver elfogadhatóvá tétele.
- A közbeszerzési illesztés erősítése. Az ESG-megfelelés a magyar Social Value Act-nek megfelelő kötelező értékelési elem legyen — legalább 10 százalékos súllyal a közszolgáltatási típusú beszerzéseknél.
- Változás-modell (Theory of Change) és hatásjelentés bevezetése. A vállalati ESG-jelentés mellett a nagyvállalatoktól érdemes elvárni egy változás-modell alapú társadalmi hatásjelentést (ezzel kapcsolatos dilemmát lásd lejjebb).
- Önkéntes nemzetközi standardok elismerése. A B Corp, GRI, SBTi, EcoVadis és más auditált sztenderdek elfogadhatóvá tétele a magyar ESG-megfelelés alternatív vagy kiegészítő bizonyítékaként. A piaci minőségbiztosítás megerősítése: ne csak az SZTFH-akkreditáció legyen az egyetlen út, hanem a nemzetközi reputációval rendelkező standardok is.
A CSRD-konformitás és a Social Value Act elválasztása
Az S-pillér kibővítésével kapcsolatos érzékeny pont, hogy a CSRD egyetemes ESRS-keretrendszerével való összhang könnyen csorbulhat, ha a magyar S-láb saját egyedi követelményekkel dolgozik. A duplikáció a vállalatok adminisztratív terheit indokolatlanul növelheti.
Ezért érdemes elvi szétválasztással operálni. A magyar társadalmi érték-kezdeményezés közbeszerzési szinten kapcsolódjon (közbeszerzési súlyozás), ne pedig kötelező vállalati jelentéstételi szinten. Az ESG-jelentés továbbra is a CSRD/ESRS keretet kövesse, a közbeszerzés értékelésekor pedig a társadalmi érték mérési keret (TOMs-mintára) érvényesüljön. Így nem terheljük rá a vállalati jelentésre a többlet követelményeket, és a közbeszerzés irányába mégis erős ösztönzőt teremtünk.
Csatlakozz a Magyar Társadalmi érték Törvény és a hatásmérés-alapú ESG-módosítás kezdeményezéséhez
A neved vagy szervezeted nevét (külön választható) nyíltan megjelenítjük a támogatók listáján. Két csatlakozási szint közül választhatsz: aláíróként vagy aktív közreműködőként.
Eddig csatlakoztak (cégek és szakemberek)
Eddig 2 csatlakozó – ebből 2 aktív közreműködő (Szint 2).
HSP Network Tanácsadói Tag
Ádám Attila
egyeb
D. Benefit Corporation — a jogi forma, ami kötelezővé teszi a stakeholder-szempontok figyelembe vételét
Miért előnyös a kormányzat számára: Választható jogi formáról van szó, ezért bevezetése alacsony politikai és fiskális költségű — miközben csatlakozási pontot ad az Európai Parlament által kezdeményezett „European Benefit Company” folyamathoz, és a magyar társasági jog modernizációjának nemzetközileg látható lépése.
A magyar társasági jog — a Kft. és a Zrt. forma — egységesen abból indul ki, hogy a cégvezetés elsődleges feladata a tulajdonosi érdek képviselete. Ez a klasszikus shareholder-modell, ami a 20. század második felében uralkodott az egész nyugati vállalati jogban. A 2010-es évek óta azonban több mint 40 ország (35 USA-tagállam, Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Kolumbia, Ecuador, Peru, Uruguay) vezetett be egy új választható jogi formát — a Benefit Corporation-t —, amely törvényileg kötelezi a vezetést, hogy a döntéshozatal során figyelembe vegye a munkavállalók, beszállítók, közösség és környezet érdekeit a tulajdonosi érdek mellett.
Nemzetközi körkép:
- USA (Delaware, 2013 + 34 tagállam): a Patagonia, Kickstarter, Allbirds, Etsy már ebben a formában működik. A Delaware-i benefit corporation kifejezetten védi az igazgatóságot olyan tulajdonosi perekkel szemben, amelyek a rövidtávú profit-maximalizálás elmaradása miatt indulnak.
- Olaszország (Società Benefit, 2016): az első nem-amerikai példa, mostanra több mint 5 700 céggel (2025 vége). Az olasz törvény kötelezi a céget éves „benefit jelentés” készítésére, harmadik fél által hitelesített mérési keretet használva.
- Franciaország (Société à mission, 2019, PACTE törvény): a Danone volt az első nagyvállalat, ami tőzsdei cégként ebben a formában működik. A francia modellben a cég maga definiálja „raison d’être”-jét és mission-céljait, amit egy belső misszió-bizottság és külső auditor felelősen ellenőriz.
- Spanyolország (Sociedad de Beneficio e Interés Común — BIC, 2022): újabb ország csatlakozott a beneficial corporation jogi formához.
- Európai szint: az Európai Parlament 2023-ban kezdeményezte a „European Benefit Company” forma kidolgozását, hogy a tagállamok között egységes keret jöjjön létre.
A két fogalom hasonló hangzású, de másképpen működik: a B Corp tanúsítvány önkéntes, magán szervezet (B Lab) adja, mérési alapon, harmadik fél által ellenőrzött. A Benefit Corporation állami jogi forma, törvényben rögzített kötelezettségekkel. A két eszköz egymást erősíti: az olasz és francia tapasztalat szerint a piacképesség és hitelesség akkor a legnagyobb, ha a cég jogi formája Benefit Corporation, miközben B Corp tanusítvánnyal is rendelkezik.
A cég, amelyet előbb „illegálisnak” minősítettek, majd törvény lett belőle
Az olasz Società Benefit formát nem egy íróasztal mögött találták ki. A Nativa (alapítói Eric Ezechieli és Paolo Di Cesare) 2013-ban Európa első tanúsított B Corpja lett — de amikor 2012-ben benyújtották a társasági szerződését a Milánói Kereskedelmi Kamarához, azt „illegálisnak” minősítették és elutasították, mert a cél nem kizárólag a tulajdonosi osztalék maximalizálása volt. A modell tehát a gyakorlatban működött, a jog viszont nem ismerte — ezért kellett új jogi formát létrehozni. Az alapítók a 2014-es Leopolda-konferencián mutatták be a koncepciót; az ekörül szerveződő, Mauro Del Barba szenátor vezette munkacsoport nagyjából tizennégy hónap alatt jogszabállyá formálta, amely 2016. január 1-jén lépett hatályba. Ezzel Olaszország lett a világ első szuverén állama, amely a benefit-formát nemzeti jogrendjébe emelte (az USA-ban ez tagállami szinten létezik csak).
A forma négy pillérre épül, és meglévő társasági formákhoz (Srl, Spa) kapcsolható — ezt a választható, opcionális logikát javasoljuk mi is Magyarországon.
(1) a társasági szerződésben kötelezően rögzített kettős cél (profit + „beneficio comune”); (2) a vezetés köteles figyelembe venni valamennyi érintett — munkavállalók, beszállítók, közösség, környezet — érdekét; (3) kötelező, évente közzéteendő, független mérési standardra épülő hatásjelentés; (4) kijelölt hatásfelelős.
A jogi forma létrejötte után felgyorsult a csatlakozó cégek száma: 2025 végén már 5 747 Società Benefit működött Olaszországban (éves ~25%-os növekedéssel, több mint 247 000 munkavállalóval, 78,8 milliárd euró termelési értékkel — Unioncamere). A formát nagyvállalatok is felvették: a Chiesi Farmaceutici 2018-ban lett Società Benefit, 2019-ben pedig — a bejelentéskor a világ legnagyobb B Corp-tanúsítású gyógyszercégeként — B Corp; hasonló utat járt az illy caffè, az Aboca és a Danone olasz leányvállalatai. A tanulság a magyar javaslathoz egyszerű: ez a jogi forma egy tízéves, EU-tag ország által kipróbált, skálázódó modell.
Mit jelent ez Magyarország számára — konkrét javaslat:
- új társasági forma bevezetése a Polgári Törvénykönyvbe (vagy a Ptk. módosításaként): „Stakeholder Társaság” (vagy hasonló), opcionális kategória a meglévő Kft./Zrt. mellé.
- Kötelező elemek: stakeholder-figyelembevétel a vezetési döntéshozatalban (munkavállalói érdek és környezeti hatás vizsgálata kötelező), éves hatásjelentés közzétételének kötelezettsége, opcionális (de ösztönözött) harmadik fél általi audit.
- Piaci előnyök: a Social Value Act-ban preferált szállító (kapcsolódik a V/A javaslathoz), kedvezményezési lehetőség a finanszírozásban (V/E szakasz), egyszerűsített ESG-megfelelés.
- Önkéntes alkalmazás: a meglévő Kft./Zrt. változatlanul működik; a Benefit Corporation formát azok a cégek választhatják, akik a stakeholder-modellt jogi alapon is rögzítik.
Önkéntes jogi forma vs. piaci hatás
Önmagában egy választható jogi forma korlátozottan hat: csak az erkölcsileg motivált cégek lépnek be. A piaci nyomást nem a forma maga gyakorolja, hanem a hozzá rendelt közbeszerzési és adó-pénzügyi előnyök.
Az olasz és francia tapasztalat egyértelmű: a Benefit Corporation jogi forma akkor terjedt el szélesebb körben, amikor a Social Value Act-jellegű szabályozás piaci értéket adott neki. A két mechanizmus közösen alkot erős rendszert — önmagában egyik sem elég.
E. Finanszírozási modellek — hogyan finanszírozza a világ a társadalmi értékteremtést
Miért előnyös a kormányzatnak: A TAO-felajánlás szektorális kiszélesítése és az 1%→2% emelés alacsony fiskális költségű, magas társadalmi legitimitású lépések; a kiszámítható adományozási architektúra pedig hosszabb távon csökkenti a közvetlen állami finanszírozásra nehezedő nyomást — a civil finanszírozási rendszer újraépítésének piaci lába.
A magyar TAO-felajánlás és az 1%-os rendszer ma együttesen nagyságrendileg évi ~80–100 milliárd Ft — ez a GDP ~0,2%-a. A nemzetközi modellek vagy nagyságrenddel nagyobb volument érintenek, vagy szerkezetileg másképpen építik fel a finanszírozást. Négy modellt érdemes megnézni, mindegyikből tanulható valami a magyar viszonyok javítására. A magán- és vállalati adományozás ösztönzésének igényét a szektor oldaláról a Civil Minimum 2026 14–15. pontja is kiemeli — az alábbi modellek ehhez kínálnak számszerűsített, nemzetközileg bevált modelleket. Ugyanezt az irányt erősíti az ÖKA Önkéntes Stratégiája (2026–2030), amely a TAO-felajánlási rendszer fogadószervezetekre való kiterjesztését, az önkéntes ráfordítások (adomány + időarányos bérköltség) adóalap-csökkentő elismerését és a munkaidőben végzett önkéntesség SZOCHO-mentességét javasolja. Harmadikként a Civilek Új Alapon koalíció NEA-kutatása csatlakozik ehhez a sorhoz: az 1% 2%-ra emelését és a felajánlás megoszthatóságát javasolja, számításuk szerint (2024-es adatok alapján) ez azonnal plusz 17 milliárd forint közvetlen civil forrást jelentene (részletesen: VIII. fejezet) — három, egymástól független szakmai műhely tehát ugyanazt a jogalkotási lépést kéri.
501(c)(3) modell (USA) — széleskörű adólevonási lehetőség
Az USA-ban minden 501(c)(3) (közhasznúvá nyilvánított) szervezetnek juttatott adomány adóalap-csökkentő tétel. Magánszemélyeknek a jövedelem akár 60%-áig, vállalatoknak a profit akár 10%-áig. Az eredmény: az USA éves filantróp aktivitása ~500 milliárd USD, ami a GDP ~2%-a. A kulcs-tanulság: a széles, alacsony belépési küszöbű adócsökkentési lehetőség piacot teremt a filantrópiához. Az állam itt felvállalja az adóbevétel-kiesés költségét, mert a társadalmi haszon (a magán adományokon keresztül) nagyobb, mint az elmaradt bevétel.
Német Gemeinnützigkeit — minőségi szűrő út
Az adóhatóság minősíti közhasznúvá a szervezeteket (12 előírt cél valamelyikére), és ennek alapján jár az adómentesség és az adományok adólevonhatósága. A minősítéssel együtt szigorú éves jelentéstételi és átláthatósági kötelmek járnak. A kulcs-tanulság: az adózási előny szorosan kapcsolt a transzparenciához és a minőségbiztosításhoz — nem az általános „nonprofit” kategóriához.
Olasz „5 per mille” — a párhuzamos adománysávok modellje
Az olasz adózó a személyi jövedelemadója (IRPEF) 0,5%-át („5 per mille”) irányíthatja egy civil, kutatási, szociális, sport- vagy kulturális szervezethez — a magyar 1%-os rendszerhez hasonlóan. A legfontosabb szerkezeti tanulság a megoszthatóság vitájához: Olaszországban ugyanabban a bevallásban három, egymástól független ezrelék-felajánlás tehető egyszerre — a 8 per mille (0,8%, egyházak/állam), az 5 per mille (0,5%, civil/kutatás/sport/kultúra) és a 2 per mille (0,2%, pártok). Ezek nem alternatívák; a modell bizonyítja, hogy a felajánlási rendszer több, célszerint szétválasztott sávra bontható anélkül, hogy a sávok kiszorítanák egymást.
A volumen nagyságrendekkel nagyobb a magyarnál: a legutóbbi körben mintegy 602 millió euró jutott civil célokra, 18,46 millió adózói döntés nyomán, ami kb. 96 000 szervezet között oszlott meg (2025), az adózók nagyjából 35%-ának részvételével — szemben a magyar ~10 milliárd forintos (~25 millió eurós) 1%-os rendszerrel. A hozzáférés Olaszországban is minőségi feltételekhez kötött: a harmadik szektor reformja (2017-es Terzo Settore-kódex) létrehozta a RUNTS egységes országos nyilvántartást, és az adókedvezmények — az adományok levonhatósága, kedvezményes adózás — csak a bejegyzett, átlátható, beszámolási kötelezettséget vállaló szervezeteknek járnak (hasonlóan a német Gemeinnützigkeit „minőségi szűrő” logikájához). Az adományösztönzés kézzelfogható: magánszemélynek 30% (önkéntes szervezetnél 35%) adójóváírás évi 30 000 euróig, vagy a jövedelem 10%-áig levonás; cégnek a jövedelem 10%-áig levonás.
Az olasz rendszer egy kockázatra is figyelmeztet. A közel 96 000 kedvezményezettből a 100 legnagyobb szervezet viszi a pénz felét, négy szervezet pedig egyedül a 20%-át; a rákkutató AIRC önmagában közel 14%-ot. A nagy, országosan ismert, erős marketing tevékenységgel rendelkező márkák előnyben vannak a kis, helyi szervezetekkel szemben. A kulcs emelése 2%-ra és a megoszthatóság bevezetése tehát technikailag működőképes és növeli a mozgósított forrást, de érdemes valamilyen védőmechanizmust beépíteni a koncentráció ellen (például kisegítő/kompenzációs allokációval) — ugyanezt a szempontot erősíti a Civilek Új Alapon koalíció 2%-os javaslata is (VIII. fejezet).
Magyar összehasonlítás
A magyar rendszer három csatornából áll: az 1%-os SZJA-rendelkezés (~10 milliárd Ft/év, ~50% részvételi arány), a TAO-felajánlás (csak sport, film, előadóművészet — ~80–100 milliárd Ft/év), és az adományok korlátozott adóalap-csökkentő hatása (a gyakorlatban nagyon kis arányban használt). A két fő probléma: a TAO-felajánlás szektorálisan szűk (csak sport+film), az 1%-os rendszer volumenében marginális. Hiányzik egy olyan elem, ami a vállalati profit egy meghatározott részét kötelezően vagy erősen ösztönözve társadalmi / környezeti célok megvalósítása irányába terelné. A keresleti oldal potenciálját a House of Giving Nagy Filantróp Riportja (2025) tapasztalati úton is bemutatja: a kiemelten vagyonos válaszadók 55%-ánál nőtt az elmúlt három évben a társadalmi célú magánadomány, 48%-uk további növekedést tervez, miközben az adókörnyezetet kevésbé támogatónak látják — a tőke és a szándék tehát megvan, a keret hiányzik (részletesen: VIII. fejezet).
Indiai kötelező CSR (2%) — részletes esettanulmány
India 2014 óta egy radikálisan eltérő szakpolitikai utat jár: bizonyos méret felett a vállalatok számára évente az előző három év átlagos nettó nyereségének 2%-át kötelező társadalmi célra költeni. Ez nem adó — a forrás nem az államkasszába folyik, hanem a cég maga választja a programot és a megvalósító partnert. A kötelezettséget a Companies Act 2013 Section 135 írja elő.
Kit érint: minden olyan cég (indiai vagy Indiában működő külföldi), amely az előző évben a háromból legalább egy küszöböt elér: saját tőke ≥ 500 crore INR (~55 millió EUR), árbevétel ≥ 1.000 crore INR (~110 millió EUR), vagy nettó nyereség ≥ 5 crore INR (~550 ezer EUR). 2024-25-ben kb. 1 549 NSE-jegyzett cég volt érintett.
Mire költhető: a törvény 12 kategóriát határoz meg (Schedule VII) — ide tartozik az éhezés elleni küzdelem, közegészségügy, oktatás, nőjogi programok, környezetvédelem, vidékfejlesztés, katasztrófa-elhárítás, és továbbiak. Kifejezetten kizárt: a cég szokásos üzleti tevékenysége, politikai párt-támogatás, marketingcélú szponzorációk, jogi kötelezettségek teljesítése.
Fel nem használt források: a pénzügyi év végén fel nem használt összegek 30 napon belül elkülönített „Unspent CSR Account”-ra kerülnek, és három éven belül el kell költeni folyamatban lévő projektre, vagy át kell utalni a Schedule VII szerinti központi alapba. A büntetés a meg nem felelésért: a fel nem használt összeg kétszerese vagy 1 crore INR (amelyik kisebb).
A magyar/EU „legalább adómentes” CSR-narratíva Indiában nem érvényes. A Companies Act 2013 elfogadásával egyidejűleg a Finance (No.2) Act, 2014 módosította az Income Tax Act-et úgy, hogy a Section 135 alatti CSR-kiadások nem minősülnek üzleti célból felmerült ráfordításnak, így az adóalapból nem vonhatók le.
A jogalkotói indoklás explicit: a CSR-kiadás „a jövedelem felhasználása” (application of income), nem pedig üzletmenethez kapcsolódó ráfordítás. A magyar/EU-s narratívával ellentétben: az indiai állam nem hajlandó adóbevételről lemondani ebben a körben. A 2% így valódi vállalati hozzájárulás.
Volumen: 2014 óta összesen ~1,5 lakh crore INR (~16-17 milliárd EUR) CSR-költés generálódott. A 2024–25 évben az NSE-jegyzett cégek 22 212 crore INR-t (~2,4 milliárd EUR) költöttek, 23%-os éves növekedéssel. Magyarországra arányosítva (a GDP-arányt szem előtt tartva) egy hasonló rendszer kb. évi 100–150 milliárd Ft addicionális társadalmi forrást generálna, ami a klasszikus nonprofit szervezetek éves költségvetésének 15–25%-a.
Adólevonás vs. kötelező költés — két szakpolitikai logika
Az USA, Németország és a jelenlegi magyar modell az adólevonás útját választja: az állam lemond adóbevételről, hogy a magánszektor szabadon dönthessen, mire költi. Ez növeli az adományozásra fordított összeget, de mérsékelt hatású.
India a kötelező költés útját választotta: az állam nem mond le adóbevételről, hanem a profit egy részét közvetlenül szociális célra tereli. Ez nagy volument hoz, de megszünteti a vállalat mozgásterét a költési döntésben.
A két logika nem zárja ki egymást. Az indiai modell távolról sem tökéletes (a cégek sokszor év végén költik el a bent maradt összeget, és a minőség vegyes), de mint policy-eszköz fontos tanulságokat ad arra, hogyan lehet kis lépésekben Magyarországon is hasonló csatornát bevezetni. Sajnos ki kell mondanunk, hogy az oktatás, egészségügy állapota, a mélyszegénységben élők aránya ma Magyarországon közelebb van Indiához, mint az USA-hoz, vagy Németországhoz!
A két logika kombinálva is használható. A vagyonadó-vitában a House of Giving alapítója által felvetett leírhatósági mechanizmus — a közhasznú célra fordított, igazolt adomány beszámíthatósága a vagyoni hozzájárulásba — kötelező mértéket társít személyes allokációs döntéssel: szerkezetileg az indiai 2%-os modell magánvagyon-oldali megfelelője. Előfeltétele ugyanaz a transzparens hatásmérési réteg, amelyet ez a tanulmány javasol (lásd VIII. fejezet).
Magyar javaslat — három forgatókönyv:
- Rövidtáv (2026–27): a TAO-felajánlás kibővítése a közhasznú szervezetek széles körére (nem csak sport/film/előadóművészet). Plusz: az 1%-os rendszer felemelése 2%-ra, és a megosztás lehetőségének bevezetése több szervezet között.
- Középtáv (2027–29): az indiai modell adaptív, „magyarosított” változata — a meghatározott küszöböt átlépő vállalatok éves profitjának X%-át (1–2%) legyen kötelező társadalmi célra fordítani. Indulhat opcionálisan, vagy a Benefit Corporation jogi formába belépő cégeknek.
- Hosszútáv (2030): teljes kötelező CSR-rendszer az indiai mintára, kiegészítve a Social Value Act-tel és a Benefit Corporation jogi formával — háromszintű, egymást erősítő rendszer.
F. Jogállás és a civil szervezetek alapfinanszírozása
Miért előnyös a kormányzat számára: ez a javaslat nem új forrást kér, hanem a meglévő források elérését nyitja meg. A jelenlegi feltételrendszer strukturálisan zárja ki az induló és kis szervezeteket — ugyanaz a tervezési hiba, amelyet a startup ökoszisztéma is dokumentált. A korrekció fiskálisan semleges, és rövid távon látható eredményt hoz.
Az eddigi öt mechanizmus — a közbeszerzési értékeléstől a finanszírozási ösztönzőkig — azt feltételezi, hogy létezik egy szervezeti kör, amely mérni, szerződni és előfinanszírozni képes. Ez a kör ma szűk, és a jelenlegi jogállási és alapfinanszírozási szabályozás nem bővíti, hanem szűkíti. Ha ezzel nem foglalkozunk, a jelen reform pozitív hatásai csak a már most is erős szervezetekhez jutnak el, és a többi szereplőt véglegesen kiszorítják.
A közhasznúsági szabályozás
A hatályos rendszer formális és bemeneti kritériumokkal dolgozik: bevételi küszöb, személyi ráfordítási arány, kétéves visszatekintés, és a jogszabályban rögzített közfeladathoz való kötés.
Ennek három következménye van. Egy szinte csak papíron létező szervezet is könnyen megfelelhet, egy valódi hatást elérő kis költségvetésű, vagy informális szervezet nem. Az újonnan alakult szervezetek a kétéves visszamenőleges adatszolgáltatási kötelezettség miatt eleve kizáródnak a rendszerből. A közfeladat-ellátáshoz kötés pedig szerkezetileg zárja ki a társadalmi innovációt: új területen definíció szerint még nincs nevesített állami feladat.
Négy változtatást javaslunk.
- Kétszintű jogállás a mai egy szint helyett. Az alapszint legyen könnyebben elérhető a mai közhasznúságnál: legyen elegendő a közhasznú cél és a nyilvános, ellenőrizhető beszámolás. A minősített szint — nevezhető szolgáltató közhasznú szervezetnek — lehetne a belépő az állami szolgáltatási szerződésekhez: hatásmérési képesség, szervezetirányításra, transzparenciára vonatkozó követelmények, auditált beszámoló. Így nem az egész szektorra vonatkozóan emelnénk a lécet, hanem azokra a szervezetekre, amelyek közpénzért cserébe nyújtanak szolgáltatást.
- Célalapú katalógus a közfeladathoz kötöttség helyett. A brit Charities Act tizenhárom közhasznú célt sorol fel, a német Abgabenordnung hasonló nyílt listával dolgozik. Egy ilyen katalógus megtartja a jogbiztonságot, de nem köti a státuszt ahhoz, hogy az állam már definiálta-e az adott feladatot.
- Belépési türelmi idő. Az új szervezetek a cél és az átláthatóság igazolásával három évre megkaphatnák az alapszintű jogállást, utána következhetne a felülvizsgálat, és a besorolás megerősítése.
- Gépi olvashatóság. A közhasznúsági melléklet ma komoly adminisztratív terhet jelent a szervezetekre, anélkül, hogy könnyen feldolgozható információt hordozna bárki számára. Strukturált, nyilvánosan lekérdezhető adatként ugyanaz a kitöltés egyszerre szolgálná a hatósági ellenőrzést, a szektorra vonatkozó statisztikákat és az adományozói bizalmat — vagyis a II. fejezetben leírt „adatfegyelmet” lehetne kiterjeszteni a jogszabály által előírt adatszolgáltatási kötelezettségre.
A NEA újjáépítése
A Civilek Új Alapon kutatásának legfontosabb tanulsága — a nagy összeg mellett — hogy a szektor kevesebb mint harmada pályázik egyáltalán. Ez azt jelenti, hogy az alap nem éri el megfelelően a szektort — és ez a rész technikai, nem politikai kérdés. Hét működési változtatást javaslunk:
- Paritásos döntéshozatal minősített többséggel, a szektor által választott és a kormányzat által delegált tagokkal, miniszteri felülbírálati jog nélkül. Referencia: lengyel NIW, lett SIF.
- Hároméves működési támogatás az éves projekttámogatás helyett — ez biztosíthatna megfelelő szervezeti stabilitást, és ez a Social Outcomes Partnership-ek hosszú távú szerződéses logikájának alapfinanszírozási megfelelője.
- Arányos indikátorterhelés. Aki a kért költségvetés egy részét kapja csak, arányosan kevesebb teljesítést vállaljon.
- Előfinanszírozás alapértelmezésként. A kis szervezetek működését ma leginkább az utófinanszírozás öli meg.
- Két terület az alapon belül: működési-autonómia terület (ide tartozik az érdekképviseleti tevékenység is), és fejlesztési-kapacitás terület (hatásmérés, digitalizáció, szervezetfejlesztés).
- Könnyű hatásmonitoring a pénzügyi elszámolás mellé — arányos, nem teljes körű mérés. Erre a Social Reporting Standard kész, ingyenes és magyarul már létező struktúrát biztosít (lásd III. fejezet).
- Szabályalapú forrás. Az alap éves volumene ne évenkénti politikai döntés legyen; a fel nem ajánlott szja-hányad terítése erre alkalmas mechanizmus.
És a legfontosabb szerkezeti szabály: a NEA nem a szolgáltatási szerződések finanszírozására való. A szerződések az egyes minisztériumok költségvetésébe tartoznak, hatásmérés-alapon. Ez a szétválasztás védi az alap semlegességét és a szektor kritikai funkcióját egyszerre — a VI. fejezetben olvasható dilemma feloldására.
Grassroot kezdeményezések
Minden eddigi javaslat a professzionális szervezetekre méretezett. Az informális csoportok, a jogi forma nélküli közösségek, az első évében járó egyesületek, alapítványok mindegyikből kiesnek — pedig itt kezdődik a társadalmi innováció.
Az alábbi javaslatok ezt a problémát orvosolnák:
- Mikrotámogatási lehetőség: 300 ezer – 2 millió forint, egyszerű, kétoldalas pályázati forma, átalányelszámolás, 30 napos döntéshozatallal. Indikátorrendszer nélkül, rövid narratív beszámolóval.
- Fogadószervezeti (fiskális gazda) modell: az informális csoport akkreditált befogadó szervezeten keresztül pályázik, amely a jogi-pénzügyi felelősséget viseli és overhead-részesedést kap. Így nem kell idő előtt szervezetet alapítani a támogatás kedvéért.
- Területi döntéshozatal: megyei szintű, helyi zsűris pályázati elbírálás, részvételi költségvetési elemekkel.
- Nem pénzbeli támogatás elsőként: tér, mentorálás, adminisztratív háttér, láthatóság. A kapacitás-utalvány (lásd VI. fejezet) a grassroot kör számára is beváltható.
- Önkormányzati közösségi alapok állami kiegészítése 1:1 arányban.
A lényeg a fokozatosság: mikrotámogatás → kapacitásfejlesztés → közhasznú jogállás → szolgáltatói szerződés. Ma ezek az elemek részben nem léteznek, részben nincs meg köztük az átjárhatóság és a fejlődési lehetőség. Ha sikerül kialakítani ezt a fejlődési pályát, sokkal több társadalmi innováció juthat el később abba a fázisba, ahol tényleges társadalmi költség csökkenést eredményez az állami szolgáltatásokban való közreműködésen keresztül.
A startup ökoszisztéma diagnózisa is ezt támasztja alá
2026 májusában a hazai innovációs és vállalkozói ökoszisztéma szereplői Restart Hungary néven független szakmai kerekasztalt hoztak létre — nem érdekvédelmi szervezetként, hanem egyeztetési platformként, amely az iparág legérettebb elképzeléseiből konkrét, akár jogszabály-javaslat szintű anyagokat dolgoz ki, nyilvánosan követhető életciklussal. Első szakpolitikai javaslatuk diagnózisa a következő: 1500–2000 korai fázisú cég marad kizárva az NKFI Alap és a GINOP Plusz pályázataiból, mert a feltételrendszer nagyvállalati logikára épül.
A kizáró feltételek listája önmagában is beszédes — és szinte szó szerint megegyezik a civil szektorbeli tapasztalatokkal:
| Kizáró feltétel | Startup (Restart diagnózisa) | Civil szervezet |
|---|---|---|
| Utófinanszírozás | korai fázisú cégnek nincs cash-flow-ja | kis szervezetnek nincs tartaléka |
| Két lezárt üzleti év | induló cég kizárva | új szervezet a közhasznúságból kizárva |
| Pozitív saját tőke | fejlesztési szakaszban negatív | tőke nélküli egyesület |
| Tételes elszámolás | nincs adminisztratív kapacitás | ugyanaz |
| Kötelező indikátor-vállalás | teljes teljesítés töredék forrásból | NEA: pontosan ugyanez |
| Kötelező konzorcium | nagyvállalat mögé sorolás | nagy ernyőszervezet mögé sorolás |
A Restart megoldási javaslata egy önálló Startup KFI sáv létrehozása az NKFI Alapból finanszírozott pályázatokban: előlegfinanszírozással, lump sum elszámolással és rugalmasabb pénzügyi feltételekkel, az izraeli IIA, az észt EIS és a Horizon Europe modell mintájára — évi 8–12 milliárd forintos kerettel, kevesebb adminisztrációval és lazább indikátorkötelezettséggel. Az érv súlya a következményben van: a hazai startupok 30–40 százaléka 3–5 éven belül külföldre helyezi székhelyét, ami évi 20–40 milliárd forint adó- és járulékveszteség az államnak.
A megoldáskészlet a két szektorban azonos: előlegfinanszírozás, átalányelszámolás, arányos indikátor, egyszerűsített pályázat, dedikált sáv. A fentebb javasolt mikrotámogatási elem strukturálisan a Startup KFI sáv civil megfelelője.
A magyar fejlesztési forráselosztás nagyvállalati logikára épül, és minden induló szereplőt kiszűr — függetlenül attól, hogy cégről vagy egyesületről van szó. Ennek a kijavítása egy általános állami forráselosztási tervezési elv lehetne: minden állami fejlesztési forrás rendelkezzen induló szereplők számára elérhető sávval.
VI.A civil szektor új szerepei
Ha az előző elemek a helyükre kerülnek, a civil szektor legalább négy, jól elkülöníthető szerepben pozícionálódhat újra. Az első kettő között fontos a különbségtétel: az állami és a piaci szolgáltatás más kompetenciát, más árazást és más szerződéses logikát követel.
Míg ez a tanulmány a mechanizmust — a hogyant — dolgozza ki néhány kulcsterületen, addig a 120-nál több szervezet által jegyzett Civil Minimum 2026 a szektor egészének jogi és működési kereteit — a mit és a miértet — fekteti le, az EU Civil Társadalmi Stratégiájához (COM(2025) 790) és a Tanács következtetéseihez (7388/23) kapcsolva.
A Civil Minimum elsődleges célja azoknak a fontos területeknek az azonosítása, amelyeket aztán a társadalmi egyeztetés során részleteiben ki kell dolgozni. Ez a tanulmány több ponton továbblép a konkrétumok felé:
- a magán- és vállalati adományozás ösztönzése (14–15. pont ↔ V/E. finanszírozási csomag),
- a szektorsemleges, nyílt verseny az állami finanszírozásban (5. pont ↔ V/A. Társadalmi Érték Törvény),
- a kiszámítható, hosszú távú finanszírozás (7. pont ↔ Social Outcomes Partnerships),
- valamint az átláthatóság mint korrupcióellenes szerkezet (6., 12., 13. pont ↔ az „adatfegyelem” érv).
Egy ponton érdemes különbséget tenni: a Civil Minimum szektorsemlegességet kér (5. pont), e tanulmány viszont a mért társadalmi érték alapján preferált szállítókat (B Corp / Benefit Corporation) javasol. A kettő nincs egymással ellentétben — a semlegesség a jogi formára és a szektorra vonatkozik, a preferencia viszont a mért társadalmi hatásra. Ráadásul a szolgáltatási partnerség és a kritikai-érdekképviseleti finanszírozás tudatos szétválasztása (lásd a VI. szakasz dilemma-keretét) éppen az a védőkorlát, amelyet a Civil Minimum függetlenségi elve is megkövetel.
A szolgáltatói szerep
A hatás-alapú logika a civil szektor és társadalmi vállalkozások egy részét — főleg azokat, akik szociális, mentálhigiénés, oktatási, foglalkoztatási, gyermekvédelmi vagy ellátási területen dolgoznak — az államigazgatás és/vagy az önkormányzatok szolgáltató jellegű partnerévé emeli. Akik szolgáltatást nyújtanak, azoknak ez a logika új szakmai fejlődési lehetőséget kínál: mérhető eredmények, minőségi szolgáltatások, hosszabb távú és stabil finanszírozás, kiszámítható partnerség.
A piaci szolgáltatói szerep
Az a civil szervezet, amelynek egyetlen bevételi lába az állam, nem autonóm szereplő, hanem kiszolgáltatott alvállalkozó. A szolgáltató állam koncepciója ezért csak akkor lehet stabil, ha mellette kialakul a másik két láb: a vállalati és a lakossági fizetőképes kereslet. Ez egyszerre fiskális érdek (kisebb nyomás a költségvetésen), autonómia-kérdés (a kritikai funkció megőrzése) és reziliencia kérdés — a három különböző bevételi csatorna segítségével a civil szervezetek túlélhetik a kormányváltásokat.
A vállalati piacon a kínálat már ma is létezik: képzés és érzékenyítés, munkavállalói önkéntes programok tervezése és lebonyolítása, ESG S-pillér adat- és programszolgáltatás, befogadó foglalkoztatási szolgáltatások, közösségi programok, fenntarthatósági tartalom. A keresletet viszont lehetne a szabályozással erősíteni: a Társadalmi Érték Törvény közbeszerzési súlyozása és a hatásmérés-alapú S-pillér fizetőképes vállalati keresletet állítana elő olyan szolgáltatásokra, amelyeket ma szinte kizárólag civil szervezetek tudnak nyújtani. Az V/A és V/C javaslat tehát nem csak az államról szól — piacot nyit a szektornak. A lakossági oldalon a jövedelemarányos díjazású szolgáltatások, képzések, táborok, tanácsadás, valamint a tagsági és előfizetéses közösségi modellek adják a második lábat.
A tapasztalataink szerint ehhez legalább hat konkrét kompetencia hiányzik: a termékesítés (projektlogikából szolgáltatásportfólió), az árazás és önköltségszámítás (teljes költségfedezet, overhead beépítése), a B2B értékesítés — ez a legnagyobb hiány, a szektorban gyakorlatilag nincs key account kompetencia —, a jogi-adózási szerkezet, a hatásmérés mint értékesítési eszköz (a vállalati vevőnek riportálható adatra van szüksége, így a mérés eladásra alkalmas termékjellemzővé válhat), és a tőke (forgóeszköz-hitel, türelmes tőke, előfinanszírozás).
A jogi-adózási területen szabályozási akadály is van: a Civil tv. korlátozza a gazdasági-vállalkozási tevékenység arányát, és ez a szolgáltatásalapú modellt bünteti — ma a bevételi diverzifikáció a közhasznú jogállást veszélyezteti. Ezt a küszöböt felül kell vizsgálni.
A kapacitásépítő szerep
A civil és általában a társadalmi innovációs szektor felkészültsége és forrás-ellátottsága nem fog magától létrejönni — kapacitást kell építeni a finanszírozás, adatalapú működés, a projektmenedzsment, a szolgáltatói szemléletmód, a változás-modellek és a hatásmérés területén is. Ezt a kapacitást hasonlóan lehet kialakítani, mint a startup ökoszisztémában, támogatásokkal, inkubációs, akcelerációs és tőkebevonást támogató modellekkel. Ezek a szereplők lényegében ugyanolyan közfeladatot látnak el, mint a szolgáltató civil szervezetek, vagy a startup ökoszisztémában az inkubátorok, ezért ugyanúgy helyzetbe lehet és érdemes is őket hozni, mert ezeknek az ökoszisztéma szolgáltatásoknak ugyanúgy kimutatható pozitív társadalmi hatása van a civil szervezetek hatékonyság és hatásnövekedésén, társadalmi innovációk létrejöttén és skálázódásán keresztül.
Területi inkubációs hálózat a Civil Információs Centrumok helyén
Ez a kapacitás ma nem létezik. A Civil Információs Centrumok modellje rossz: megyénként a hatalom által kijelölt szervezet, fix támogatás, információnyújtási mandátum, verseny és teljesítménymérés nélkül. Egy inkubációs hálózat hat ponton tér el ettől.
- Mandátum elnyerése pályázat útján, 3–5 évre, konzorciumban is — az inkubátor nem feltétlenül civil szervezet, lehet startup-inkubátorral, egyetemmel vagy kamarával közös struktúra.
- Saját maga is legyen hatás alapon finanszírozott. A finanszírozás 70%-a legyen alapfinanszírozás, 30%-a az elért hatások alapján kerüljön kifizetésre: az ügyfélszervezetek nem állami bevételének növekedése, új szolgáltatási bevétel, hároméves túlélési arány. Ez a hitelesség kérdése is: nem javasolhatunk az államnak olyan logikát, amelyet a saját támogató infrastruktúránkra nem alkalmazunk.
- Utalvány-alapú hozzáférés. A civil szervezet kapja a kapacitás-utalványt, és ő választhasson szolgáltatót. Ez megszüntetné a területi monopóliumot, ami a jelenlegi modell fő gyengesége.
- Csoport-logika az információs pult helyett: diagnózis → fejlesztési terv → 6–9 hónapos akcelerációs csoport → piaci összekapcsolás.
- Beépített keresleti oldal. A hálózat lehetne egyben az a felület, ahol a vállalati kereslet és a civil kínálat találkozik — pro bono és fizetett szolgáltatás egyaránt. Ez a közvetítő szerep intézményesítése.
- Országos módszertani mag, területi végrehajtás: egységes diagnosztika, közös adatbázis, összehasonlítható eredmények.
A hálózat indulása átcsoportosításból finanszírozható: a meglévő CIC-keret, a NEA fejlesztési területe, vállalati társfinanszírozás és uniós források is használhatók lennének erre. Vagyis új költségvetési sor nélkül mutatható fel rendszerszintű változás az első évben.
A közvetítő szerep
A vállalati-civil-önkormányzati-állami kapcsolatok szakmai szervezése, együttműködések létrehozása és projektmenedzsmentje. A Pro Bono Platform-típusú, egyéb match-making és projektlebonyolító, vagy osztott erőforrásokkal működő struktúrák értékes funkciót töltenek be: a vállalati pro bono kompetenciák (jogi, pénzügyi, marketing, digitális, stb.) civil szolgáltatókhoz csatornázása, a vállalati-civil-önkormányzati partnerségek kialakítása, közös hatásmérési rendszerek fejlesztése, stb. mérhető pozitív társadalmi és/vagy környezeti hatással bír.
A hazai infrastruktúra állapota
A négy szerep elvileg létezik, intézményi szinten azonban a magyar társadalmi innovációs tér az elmúlt években jelentősen megfogyatkozott. Az akadémiai-policy csomópont szerepét elsősorban a Társadalmi Innovációs Nemzeti Laboratórium (TINLAB) látta el, az ELTE konzorciumvezetésével – de az erre elnyert úniós forrásokból zajló projekt épp idén zárult.
A piaci oldalon a kétezres években Magyarországon is megjelentek azok a nemzetközi hálózatok, amelyek világszerte foglalkoznak társadalmi innovációval. Az Ashoka Magyarország több mint 25 éve indult el, ebben az időszakban 36 olyan társadalmi vállalkozót azonosított és segített a fejlődésben, mint L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője, vagy Tóthné Almássy Mónika, a Kórházsuli alapítója.
A NESsT a társadalmi vállalkozások finanszírozási modelljein dolgozott, a FA-SE német impact investment ügynökség pedig a határon átnyúló befektetői kapcsolatokat építette. Az Erste Stiftung a régóta futó NGO Academy programja mellett elindította az Erste Seeds programot, majd a Marc Impact kezdeményezést. Létrejött a budapesti Impact Hub, elindult az első hazai impact befektetési alap, megalapult az Impact CEE befektetői szakmai szervezet, és elindult a Társadalmi Vállalkozások Magyarországi Koalíciója.
Az elmúlt években – hasonlóan a civil szervezetekkel történtekhez – ez a tér és leginkább az ide irányuló erőforrások is csökkentek, vagy legalábbis nem nőttek olyan mértékben, mint a környező országokban. A NESsT a 2010-es évek végén lezárta magyarországi tevékenységét; az Ashoka pedig a 2025-ös, civil szervezetek elleni szabályozási hullám idején csökkentette jelentősen a hazai kapacitásait.
A 2023–2024-es European Social Enterprise Monitor (ESEM) hazai eredményei szerint a magyar társadalmi vállalkozások fejlődésének legsúlyosabb akadályai az állami támogatási programok hiánya, a hátrányos adórendszer, a kedvezőtlen makrogazdasági és politikai környezet, a túlzottan bonyolult állami finanszírozás és a gyenge ágazati érdekképviselet. A finanszírozási sérülékenység strukturális: a vállalkozások 65%-a nem rendelkezik hat hónapnál hosszabb pénzügyi tartalékkal, a nyereséges vagy nullszaldós szervezetek aránya két év alatt 70%-ról 46%-ra csökkent, és 74%-uk szerint az állami szakpolitikai támogatottság nulla vagy nagyon alacsony. Európai összehasonlításban a finanszírozási akadályok általánosak – a 30 országot lefedő mintán a válaszadók 76,7%-át hátráltatják, a politikai támogatás átlagos megítélése pedig 100-as skálán mindössze 33 pont –, a hazai adatok azonban mind a tartalékok, mind a szakpolitikai támogatottság tekintetében a kedvezőtlenebb sávba esnek, miközben Európában a vissza nem térítendő közfinanszírozás a legfontosabb külső forrás (44,2%), Magyarországon ez a csatorna szinte nem is létezik.
Egy „szolgáltató állam” típusú átalakítás végrehajtásához ez a szakmai bázis kevés. A brit Social Value Act és a Social Outcomes Partnerships sikerét éppen az tette lehetővé, hogy a jogszabályi reform mellett egy érett, sokszereplős social innovation infrastruktúra is dolgozott — a NESTA, a Young Foundation, az UnLtd, a Skoll Centre, a Government Outcomes Lab, a Better Society Capital, stb. Ehhez az ökoszisztémához a tervezési-módszertani réteg is hozzátartozott (az Egyesült Királyságban például a Policy Lab és a Government Digital Service); Magyarországon ezt a területet a service design és a stratégiai tervezési műhelyek — köztük a Design politika kezdeményezés — képviselhetik, vagyis az újraépítendő infrastruktúrának ez is része, nem csak a finanszírozási oldal. Magyarországon ezt az infrastruktúrát részben újra kell építeni, a meglévő szereplőket megerősíteni.
A kereszt-szektorális partnerség és a kritikai funkció
A klasszikus civil szektor-elmélet egyik fő aggálya, hogy a kormányzati szerződéses partnerségek gyengítik a kritikai funkciót: ha a civil szervezet az állam beszállítója, akkor nehezebben emel hangot az állam ellen. Ez valós kockázat — a brit modellben is folyamatosan dolgoznak vele.
A megoldás strukturális: külön intézményi rétegben kell tartani a szolgáltatási partnerséget és a kritikai-érdekképviseleti finanszírozást (pl. CERV, Norvég Civil Alap, EEA Grants). Ennek a rétegnek a hazai, állami lába — egy átlátható, politikailag független civil támogatási alap — ma hiányzik; újjáépítésén a Civilek Új Alapon koalíció dolgozik (lásd VIII. fejezet). A szolgáltatási szerződésben álló szervezet legyen más szervezetként kritikus is — vagy a koalícióban legyen más szereplő, aki a kritikai funkciót képviseli. Tarr Zoltán „nem csak azokat hallgatjuk meg, akik közel állnak hozzánk” elve pont ennek a strukturális szétválasztásnak az elismerése.
VII.A következő 12–18 hónap
A magyar kormányváltás retorikai kerete a szolgáltató állam koncepciójára épül. Ez az elv azonban csak akkor lesz több retorikánál, ha a következő 12–18 hónapban három, egymással összefüggő területen is átültetésre kerül a gyakorlatba: egy magyar Social Value Act a közbeszerzési oldalon, hatásmérés alapú állami–civil szerződéses pilot együttműködések néhány érett területen, és az ESG-törvény szerkezetének olyan átalakítása, amely az átláthatóságot, a piaci illeszkedést és a közbeszerzési kapcsolatot erősíti.
A 2026–2029-es kormányzati ciklus első éve meghatározza, hogy milyen intézményrendszer épül a jövő évtizedre. 2026 májusa hatalmas lehetőséget nyitott Magyarország fenntarthatósági és civil szektorának. A tét nem kevesebb, mint hogy a következő tíz év állam–civil–vállalati együttműködésének kerete európai színvonalú és hatás-orientált legyen, vagy maradjon a megfelelésre gyúró papírmunka és a politikai célú osztogatás keretei között.
A szolgáltató állam felé való első lépés a szándék kinyilatkoztatása, a szakemberek kiválasztása és az új tárcastruktúra. A megvalósításhoz viszont elengedhetetlen a hatásmérés, a közbeszerzési integráció és az ESG-törvény európai illesztése. A szociális ellátórendszer sikeres működtetéséhez mindhárom szektor szereplőire és a társadalmi innovációs kapacitás jelentős bővülésére is szükség van, ehhez pedig valódi rendszerváltás kell!
VIII.Kapcsolódó kezdeményezések és szakterületi koncepciók
Ez a tanulmány a szolgáltató állam finanszírozási és elszámolási mechanizmusát dolgozza ki: miből, mi alapján és milyen mért eredményért fizessen az állam. Ugyanerre a 2026-os helyzetre azonban több, egymástól független szakmai műhely is kidolgozta a maga válaszát — és ezek nem versengenek, hanem egy közös reform-architektúra különböző rétegeit adják. Az eddig integrált koncepciók közötti szereposztás a következő:
- Civil Minimum 2026 — mit és miért: a 120-nál több szervezet által jegyzett szektoriális konszenzus a civil társadalom jogi és működési kereteit fekteti le, az EU Civil Társadalmi Stratégiájához kapcsolva (részletesen: VI. fejezet).
- Design politika (Ágoston László – Szabó Miklós) — hogyan tervezzünk: az érintettek megélt valóságának feltárása, az életesemény-alapú szolgáltatástervezés és a kis léptékű prototípusok módszertana — vagyis a folyamat eleje, mielőtt egyáltalán hatást mérnénk (részletesen: II. fejezet).
- A hatékony állam nyomában (Egyensúly Intézet, 2025. december) — miért sürgető: az empirikus diagnózis, amely öt állami alrendszer húszéves (2004–2024) teljesítményét méri ugyanazzal a ráfordítás–teljesítmény–eredmény (input–output–outcome) modellel, amelyre e tanulmány mechanizmusai épülnek (lásd alább).
- Civilek Új Alapon — miből működjön a civil autonómia: a koalíció rekordrészvételű kutatása (665 szervezet, hét megyei fórum, döntéshozói interjúk, lengyel–lett komparatív elemzés) a NEA kritikai értékelésére építve az állami civil támogatási alap átlátható, politikailag független újjáépítésére dolgoz ki javaslatcsomagot — vagyis annak a szolgáltatási szerződésektől elválasztott alapfinanszírozási rétegnek a reformját, amelyet a VI. fejezet dilemma-kerete megkövetel (lásd alább).
- Nagy Filantróp Riport (House of Giving) — miből működjön a magánfilantrópia: az első átfogó magyar Major Donor-kutatás (65 mélyinterjú, 322 kérdőíves válaszadó) a kiemelten vagyonos réteg adományozási attitűdjeit, gyakorlatát és akadályait térképezi fel — a civil finanszírozás piaci lábának keresleti oldala, amelyhez a V/E fejezet adó- és ösztönző-architektúrája adja a szabályozási keretet (lásd alább).
- Önkéntes Stratégia 2026–2030 (Önkéntes Központ Alapítvány) — az első ágazati alkalmazási terep: a négy munkacsoportban, széles szakmai konszenzussal kidolgozott stratégia egy konkrét szakpolitikai vertikumban mutatja meg, hogyan nézne ki a szolgáltató állam logikája a gyakorlatban (lásd alább).
- Restart Hungary — hogyan finanszírozza az állam az induló szervezeteket: a hazai innovációs és vállalkozói ökoszisztéma független szakmai kerekasztala, amely a startup oldalon dokumentálja ugyanazt a forráselosztási tervezési hibát, amelyet e tanulmány a civil oldalon ír le (részletesen: V/F. fejezet és lásd alább).
- Ez a tanulmány — miből és milyen eredményért : a közbeszerzési értékelés (Társadalmi Érték Törvény), a vállalati ESG szabályozás torzításainak megszüntetése, a hatásmérés-alapú szerződéskötés és a finanszírozási ösztönzők mechanizmusa.
Az Egyensúly Intézet 2025 decemberében publikált tanulmánya öt nagy állami alrendszer — egészségügy, közlekedés, közbiztonság, oktatás, gazdaságfejlesztés — hatékonyságát mérte 2004 és 2024 között, ugyanazzal az input–output–outcome módszertannal, amely e white paper hatásmérés-alapú javaslatainak alapja. Megállapításai több ponton empirikusan alapozzák meg a mi mechanizmusainkat:
- Nem a forrás nagysága, hanem a beépülése számít (↔ V/B). A tanulmány fő tézise szerint a hatékonyságot nem a ráfordítások volumene, hanem azok teljesítménnyé és társadalmi eredménnyé alakulásának aránya dönti el — az erőforrás-elosztás ma sok helyen a fennmaradást finanszírozza, nem a teljesítményt. Pontosan ezt a problémát kezeli a hatásmérés-alapú szerződéskötés.
- Hazai bizonyíték a „kevesebből jobb” működésre (↔ V/B). A közbiztonsági alrendszer 2018 utáni fordulata — mérséklődő ráfordítás mellett javuló eredmények, szervezeti és technológiai optimalizáció révén — az első dokumentált hazai példa arra, hogy a teljesítményvezérelt működés alrendszer-szinten is működik.
- A prevenció hozza az eredményt (↔ V/B, V/E). Az egészségügyi fejezet szerint a javuló népegészségügyi mutatók mögött nem a közvetlen ellátási ráfordítások, hanem rendszerhatáron kívüli tényezők — prevenció, szűrőprogramok, szabályozói beavatkozások — állnak. Ez az eredményvásárlás és a megelőzésbe fektetés logikáját igazolja.
- A „tanuló állam” intézményi rétege hiányzik (↔ V/A–V/E). A tanulmány konklúziója szerint a jövő hatékony állama a visszacsatolásra képes, teljesítményalapú közpolitikai tervezést folytató állam — a szükséges intézményi és finanszírozási mechanizmust (közbeszerzési értékelés, eredményalapú szerződések, ESG-illesztés) ez a white paper dolgozza ki.
A tanulmány a szociális védelmet és a közszolgáltatások megosztott felelősségű területeit kifejezetten kihagyta a vizsgálatból — vagyis éppen ott áll meg, ahol e white paper terepe kezdődik. A két megközelítés így nem versenyez, hanem egymásra épül: az Egyensúly Intézet méri, hogy hol szakad meg a ráfordítás–teljesítmény–eredmény lánc, mi pedig azt a szerződéses és szabályozási architektúrát javasoljuk, amely a láncot zárja.
A Civilek Új Alapon koalíció 2026 júniusában publikálta a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) kritikai értékelését — a szektor elmúlt éveinek legnagyobb részvételű kutatása alapján (665 kitöltő szervezet, hét megyei fórum, döntéshozói interjúk, lengyel NIW és lett SIF komparatív elemzés). A diagnózis: a 2012 óta kiosztott 117 milliárd forint túlnyomórészt átláthatatlanul került a szektorhoz, a válaszadók 58%-a szerint a támogatások nem pártsemlegesek, és a szektor kevesebb mint harmada pályázik egyáltalán az alapra. A konklúzió mégis konstruktív: az állami civil támogatást meg kell őrizni, de a szervezetek valós szükségletei alapján kell újjáépíteni. Az empirikus hátteret az Átlátszó kereshető NEA-adatbázisa adja — a nyilvános, adatalapú elszámoltathatóság működő hazai bizonyítéka, vagyis az „adatfegyelem” érv (II. fejezet) gyakorlati illusztrációja.
A koalíció V. mellékletben összefoglalt javaslatcsomagja több ponton fedi e tanulmány mechanizmusait:
- 1% → 2% emelés és megoszthatóság (↔ V/E). A kutatás számszerűsíti a finanszírozási csomag rövidtávú forgatókönyvét: a 2%-ra emelés 2024-es adatok alapján azonnal plusz 17 milliárd forintot juttatna a nonprofit szférának — kettős megjelöléssel és a fel nem ajánlott hányadot terítő Kompenzációs Alappal kiegészítve.
- Arányos indikátorcsökkentés (↔ V/B). A megyei fórumok visszatérő tapasztalata, hogy a nyertes szervezetek a kért költségvetés töredékét kapják, miközben az indikátorok teljes körű teljesítését várják el tőlük — a javasolt proporcionális indikátorcsökkentés ugyanazt a büntető output-logikát szüntetné meg, amelyet a fejlesztő foglalkoztatási példa is jelez.
- Többéves működési finanszírozás (↔ V/B, Civil Minimum 7. pont). A kiszámítható, több évre szóló működési támogatás a Social Outcomes Partnership-ek hosszú távú szerződéses logikájának alapfinanszírozási megfelelője.
- Társadalmi hatásvizsgálat a monitoringban (↔ a tanulmány központi tézise). A javaslatcsomag a megújított alap monitoringjába a pénzügyi elszámolás mellé a közösségi változások mérését emelné be — ennek a hatásmérési rétegnek a módszertanát és intézményi kereteit dolgozza ki ez a white paper.
- Strukturális szétválasztás (↔ VI). A paritásos döntéshozatalú, politikailag független állami alap pontosan az a hazai autonómia-őrző finanszírozási réteg, amelyet a VI. fejezet dilemma-kerete a szolgáltatási partnerségtől elválasztva megkövetel.
A két anyag így ugyanannak a reformnak két rétegét adja: a Civilek Új Alapon az alapfinanszírozási pillér eljárási reformját dolgozza ki (ki dönt, hogyan bírál, milyen szabályok mentén), ez a tanulmány pedig az eredmény-dimenziót adja hozzá (mit ér el a támogatás, és hogyan mérjük). A koalíció közösségi gyűlése 2026 szeptember–októberében ülésezik, szakpolitikai javaslata ősszel kerül a döntéshozók elé — időzítése pontosan a VII. fejezetben vázolt 12–18 hónapos ablakba esik.
A Biggeorge Alapítvány és a Bridge Budapest Egyesület kezdeményezéseként létrejött House of Giving 2025-ben készítette el az első átfogó magyar kutatást a kiemelten vagyonos réteg — a 300 millió forint feletti vagyonnal rendelkező „Major Donorok” — filantróp gondolkodásáról és gyakorlatáról (65 mélyinterjú, 322 kérdőíves válaszadó). A kép egyszerre biztató és mutatja a hiányokat: a válaszadók 90%-a szerint a nagyobb vagyon nagyobb társadalmi felelősséggel jár, 55%-uknál nőtt az elmúlt három évben a magánadomány és 48%-uk további növekedést tervez — miközben a magyar filantrópia a riport szavaival „magányos sport”: bizalomhiányos közegben, benchmarkok, hiteles közvetítők és transzparens felületek nélkül, privát hálózatokon és saját cégeken keresztül, szinte láthatatlanul zajlik.
A riport megállapításai több ponton kapcsolódnak e tanulmány logikájához:
- Mérhető hatás iránti igény (↔ a tanulmány központi tézise). A kitöltők felének kifejezetten fontos, hogy adományának mérhető, kézzelfogható hatása legyen, a tapasztalt adományozók pedig „hatásmegtöbbszöröző partnerségeket” hiányolnak — a hatásmérési infrastruktúra a magánfilantrópiának is közös nyelvet és bizalmi alapot adna.
- Bizalmi infrastruktúra (↔ II., „adatfegyelem”). A riport fő korlátként az államba és a szervezetekbe vetett bizalom hiányát azonosítja — a nyilvános, adatalapú eredmény-elszámolás pontosan az a szerkezet, amely ezt a bizalmat rendszerszinten építené újra.
- Közvetítő réteg (↔ VI). A „nincs közös pálya, nincsenek edzők” diagnózis a VI. fejezet közvetítő szerepének filantróp oldali tükörképe; a válaszadók 54%-a mentorál vagy tudást oszt meg — a vállalati pro bono kompetencia-csatornázással teljesen megegyező irány.
- Adóösztönzők (↔ V/E). A riport szerint az adókörnyezet kevésbé támogató, a tanulásra nyitottak 27%-a pedig kifejezetten az adózási és jogi szabályokról szeretne többet tudni — jelen tanulmány civil finanszírozási csomag részének adókedvezmény-javaslatai ezt a dokumentált keresletet szolgálnák ki.
- Vagyonadó-leírhatóság (↔ V/E dilemma). A House of Giving a vagyonadó-vitába is a civil finanszírozás szempontját hozta be: mivel a tervezett alanyi kör és a Major Donor réteg lényegében fedi egymást, a differenciálatlan elvonás az önkéntes támogatásokat szoríthatja ki — a javasolt beszámíthatósági mechanizmus viszont mozgósíthat, kapacitást és bizalmat építhet (részletesen: V/E dilemma).
A Nagy Filantróp Riport megmutatja azt a kulturális-attitűdöt, hogy ki, miért, milyen akadályok mellett adományoz, ez a tanulmány pedig azt a lehetséges szabályozási és mérési infrastruktúrát mutatja be, amely a filantrópiát hatékonyabbá tudja tenni. A riport saját konklúziója szerint a motiváció erős, és a hiányosság az infrastruktúrában, a kollaboráció kereteiben van — ennek a white papernek a javaslatai pedig éppen ezekre vonatkoznak.
Az Önkéntes Központ Alapítvány koordinációjával, négy szektorális munkacsoport (állampolgári, civil-egyházi, intézményi, vállalati) konszenzusával 2025-ben elkészült Önkéntes Stratégia eddig nem épült be a kormányzati tervezésbe — pedig javaslatai több ponton fedik e tanulmány mechanizmusait:
- Fiskális ösztönzők (↔ V/E). A stratégia vállalati pillére a TAO-felajánlás fogadószervezetekre való kiterjesztését, az önkéntes ráfordítások adóalap-csökkentő elismerését és SZOCHO-mentességet javasol — szinte szó szerint a finanszírozási csomag rövidtávú forgatókönyve.
- Vállalati önkéntesség az S-pillérben (↔ V/C). Az önkéntes tevékenység megjelenítése a fenntarthatósági beszámolóban, dedikált CSR/ESG önkéntes-koordinátor és SDG-kapcsolt riportolás — kész mérésipont-katalógus a kiüresített S-pillér feltöltéséhez.
- Önkéntes órák a közbeszerzésben (↔ V/A). A brit TOMs-keretben a vállalati önkéntes és pro bono órák beárazott társadalmi érték-mérőszámok; egy magyar Társadalmi Érték Törvény keresleti oldali, piaci ösztönzőt adna a vállalati önkéntes programoknak — ez az a „win-win szabályozási környezet”, amelyet a stratégia keres, de adózási eszközökkel önmagában nem tud megteremteni.
- HÖSZ mint outcome-pilot (↔ V/B). A Hosszú távú Önkéntes Szolgálat reintegrációs célcsoportjai a hatásmérés-alapú szerződéskötés ötödik érett pilot-területét adják.
- ÖMFK-hálózat mint ökoszisztéma-infrastruktúra (↔ VI). A megyei Önkéntes Módszertani és Fejlesztő Központok pontosan az a kapacitásépítő réteg, amelyet a VI. fejezet közfeladat-ellátásként javasol elismerni és finanszírozni.
Egy ponton e tanulmány továbblép a stratégián: annak finanszírozási kérései — normatív koordinációs források, elérési célértékek — még input- és output-logikájúak. A hatásmérés-alapú keret (mért megtartási, elhelyezkedési, jólléti eredmények) teszi ezeket a kéréseket a szolgáltató állam logikájába illeszthetővé: nem „normatívát kérünk”, hanem „mért társadalmi eredményért szerződünk”. A stratégia kormányzati becsatornázásának ez lehet a kulcsa.
2026 májusában Balogh Péter (STRT Holding) és Sárospataki Albert (Billingo) kezdeményezésére jött létre a Restart Hungary, a hazai innovációs és vállalkozói ökoszisztéma független szakmai kerekasztala. A kezdeményezők hangsúlyozzák, hogy ez nem szervezet és nem érdekvédelmi csoport, hanem egyeztetési platform: az iparág kéréseit fogja össze, és konkrét, akár jogszabály-javaslat szintű anyagokká dolgozza ki, nyilvánosan követhető életciklussal — a csatlakozás pedig nem jelenti azt, hogy minden résztvevőnek minden javaslatot támogatnia kell. Résztvevők és konzultációs partnerek között van továbbá az O3 Partners, a HunBAN, a Magyar Fintech Szövetség, a Magyar Innovációs Szövetség és a Magyar Kockázati- és Magántőke Egyesület.
A Scale Impact formálisan is csatlakozott a koalícióhoz az alábbiak miatt:
- Azonos diagnózis a belépési korlátokról (↔ V/F). A Restart első szakpolitikai javaslata pontról pontra ugyanazokat a kizáró feltételeket azonosítja — utófinanszírozás, két lezárt üzleti év, pozitív saját tőke, tételes elszámolás, kötelező indikátor-vállalás —, amelyeket a civil szektor érzékel a NEA és az uniós pályázatok kapcsán. A részletes összevetést az V/F fejezet keretes része tartalmazza.
- Benefit Corporation, mint lehetséges közös javaslat (↔ V/D). A társasági jogi forma alacsony fiskális költségű, opcionális, és mindkét közeg számára értelmes: az alapítónak mission-lock a befektetési körökön és az exiten át, a társadalmi vállalkozásoknak jogi keret. Fontos elhatárolás: a Benefit Corporation állami, ingyenes, választható társasági forma, nem azonos a B Corp minősítéssel, amely magánszervezet által adott, fizetős tanúsítvány.
- A hiányzó szegmens: a társadalmi vállalkozások. A Restart agendája technológiai startup és kockázati tőke fókuszú. A társadalmi vállalkozások két szék között a pad alá esnek: a civil finanszírozásnak túl üzleti, a kockázati tőkének nem elég skálázható. Az ESEM-adatok (lásd VI. fejezet) ezt a szakadékot számszerűsítik.
- A hiányzó mérési réteg. A Restart a saját működését output-logikával méri: hány javaslat készül, mennyit vesznek napirendre, melyek valósulnak meg. Az innovációs támogatási reform viszont eredménykritériumokat igényel — a jelen tanulmány hatásmérési apparátusa (V/B, valamint a II. fejezet sztenderdalkotási kerete) közvetlenül alkalmazható lenne az innovációs szakpolitikára is.
Ez az anyag folyamatosan fejlődik: a szolgáltató állam koncepciójához illeszkedő további szakterületi stratégiák és koncepciók becsatornázását kifejezetten várjuk — a Reakciók és vita oldalon vagy közvetlen kapcsolatfelvétellel.
Civil vezetőként vagy szervezetként szeretnél bekapcsolódni a szolgáltató civil szervezet koncepció kidolgozásába?
A szervezeted neve nyilvánosan megjelenik a támogatók listáján. Két csatlakozási szint közül választhatsz: aláíróként vagy aktív közreműködőként a közös szakmai munkában.
Eddig csatlakoztak (civil szervezetek)
Eddig 26 csatlakozó – ebből 18 aktív közreműködő (Szint 2).
Fatima Ház Alapítvány
Salva Vita Alapítvány
Csodaműhely Egyesület
Jane Goodall Intézet
Kádár András
ugyvezeto
Önkéntes Központ Alapítvány
Emese Farkas
ugyvezeto
Esőemberekért Egyesület
Schenk Lászlóne
kuratorium
KiberHigiénia Egyesület
Kék Erdő Alapítvány
Hangaszál Egyesület
Szegedi Erika
ugyvezeto
Hungarian Sustainability Professonals Network
Veklerné Deics Noémi
onkentes
Válás Kultúra Alapítvány
IX.Reakciók, kiegészítések, eltérő álláspontok
A „Valódi rendszerváltás – a szolgáltató államtól a hatás fókuszú, hatásmérésen alapuló partnerségig” white paper nyitott szakmai dokumentum. A koncepció továbbfejlesztését szakmai partnereink észrevételei, kritikai megjegyzései és alternatív javaslataik viszik előre. Az alább kiemelt 5 hozzászólás csak a beérkezett és moderált reakciók egy része — a teljes lista a Reakciók és vita oldalon érhető el, ahol te is hozzászólhatsz négy kategóriában: kiegészítés, kritikai észrevétel, eltérő álláspont, vagy kérdés.
Tedd hozzá a saját szakmai látásmódodat a javaslatokhoz — érdemleges, nevesített, moderált formában.
Négy típust várunk: kiegészítés, kritikai észrevétel, eltérő álláspont, vagy kérdés. A beérkezett hozzászólások — moderálás után — a teljes oldalon, illetve a paper végén ebben a szekcióban jelennek meg.
X.Átláthatósági nyilatkozat
Ez a white paper deklaráltan érdekérvényesítési (advocacy, lobbi) céllal készült: célja, hogy a 2026–2029-es kormányzati ciklus jogalkotását és szakpolitikai keretrendszerét az V. fejezetben összefoglalt javaslatok irányába mozdítsa el. A kormányzati döntések befolyásolása — ha átláthatóan történik — a közügyekkel kapcsolatos döntéshozatalban való részvétel legitim formája, amely értékes szempontokkal és adatokkal támogatja a hatékony közpolitikát. Ez az OECD lobbi-átláthatósági ajánlásának (2010, megújítva 2024-ben) kiindulópontja is: az átláthatóság nem a lobbizás akadálya, hanem az a feltétel, amely kiegyenlíti a versenyfeltételeket a különböző érdekcsoportok között.
A nemzetközi gyakorlatból három elvet alkalmazunk önkéntesen — annak ellenére, hogy Magyarországon jelenleg nem működik lobbiregiszter, és ilyen közzétételre semmilyen jogszabály nem kötelez:
- Mandátum, nem személy. A jogalapú (human rights-based) megközelítés „duty-bearer mapping” logikáját követve a javaslatokat intézményi felelősséghez — tárcákhoz, államtitkársági portfóliókhoz, az általuk ellátandó állami feladatokhoz — rendeljük, nem személyeket jelölünk. A dokumentum azt mutatja be, hogy az egyes javaslatok mely közfeladat ellátását könnyítik meg.
- Nyilvános vállalásokhoz kötés. Ahol döntéshozót név szerint említünk, ott kizárólag a saját, nyilvános kijelentéséhez — a 2026. májusi parlamenti meghallgatások idézeteihez — kapcsolódunk. Ez nem minősítés, hanem az elszámoltathatósági (accountability) advocacy standard technikája: a kitűzött cél és a hozzá hiányzó eszköz összekapcsolása.
- Önkéntes „legislative footprint”. Az ír és kanadai lobbiregiszterek gyakorlatát követve nyilvánossá tesszük, ki készítette az anyagot, milyen finanszírozásból, és mely intézményekhez juttattuk el — ezt rögzíti az alábbi záradék.
Szerzőség és finanszírozás. A tanulmány Lévai Gábor saját szellemi terméke, ahol külső anyagokat illesztettünk be, minden esetben pontos forráshivatkozással tettük. Elkészítéséhez a Scale Impact Nonprofit Kft. saját erőforrásain túl semmilyen külső finanszírozást, megbízást, támogatást vagy szponzorációt nem vettünk igénybe; a dokumentumnak nincs megrendelője, és tartalmáról kizárólag a szerző döntött.
Megküldések. A white papert az alábbi intézményekhez, portfóliókhoz juttattuk el — a lista a további megküldésekkel folyamatosan bővül:
- Nyilvános közzététel a scaleimpact.hu oldalon — 2026. május
Sajtó, jogszabályalkotó vagy szakmai szervezet képviselőjeként a megkeresésekre nyitottak vagyunk: levai.gabor@scaleimpact.hu.