Több mint 2500 tonna hulladéktól mentették meg környezetünket 2011-es indulásuk óta, miközben a vevőik összesen több mint 500 millió Ft-ot takarítottak meg azzal, hogy náluk vásároltak.
Környezeti és társadalmi hatás is írható a Cseriti “számlájára”, akikkel a kezdetektől együtt dolgoztunk. Most rákérdeztünk az adománybolt ötletének eredetére, azokra az időkre, amikor még maguk sem tudták, hogy társadalmi vállalkozást indítottak, és persze beszélgettünk az impact-ről is, amit egy pillanatra sem tévesztenek szem elől. Interjú Sáhy Gáborral, a Cseriti Adománybolt hálózat alapítójával, stratégiai vezetőjével.
Scale Impact: Honnan jött az adománybolt ötlete, miért pont ezzel foglalkozol?
Sáhy Gábor: Ez egy véletlen műve. Még a for-profit szektorban tevékenykedtem, amikor 2009 elején egy baráti meghívásra elmentem Amerikába, San Diegóba. Vendéglátóm, aki egyébként egy édesapám korabeli ember, megrögzött “cseritiző”. Ezt olyannyira komolyan vette, hogy amikor megérkeztünk, a 24 órás út után másnap reggel 9-re már ott kellett lennünk a licitáláson egy segélyszervezetnél, ami elsősorban nyugdíjasokkal és munkanélküliekkel foglalkozott. Amerikában egy kicsit minden más. Ott minden nagyobban megy, mindent aukción értékesítenek, úgyhogy ez sem bolt volt, hanem egy raktár, ahol minden szerdán és szombaton kerültek árverésre azok a cuccok, amiket a két időpont között begyűjtöttek. Kiterítették asztalokra az árukat, gyűltek az emberek, és megafonnal tolták az árverést, ahogy azt a tévében látjuk. Azt sem tudtam, hol vagyok és mit csinálunk. Ismerősöm elmondta, hogy ez a non-profit szervezet begyűjti a felesleges tárgyakat, olcsón árulja, a bevételből pedig segíti a saját tevékenységét. Amikor hazajöttem, utánanéztem, hogy Magyarországon létezik-e ilyen üzleti modell. A válasz nyilván az volt, hogy nem, Európában viszont az, hogy innen ment Amerikába. Az őshazája konkrétan Anglia, ahol a második világháború vége tájékán nyílt az első “charity” bolt. Felvetettem a társaknak a vállalkozásban, hogy nem akarjuk-e kipróbálni ezt a fajta nonprofit üzleti modellt. Érleltük-érleltük, végül 2010 őszén döntöttük el, hogy hajrá. 2011 áprilisában nagy várakozással nyitottuk meg az első boltot, mert fogalmunk sem volt, hogyan fogadják az emberek. Volt bennünk egy kis félsz, hogy “adományokkal üzletelni?, a világ legnagyobb üzlete”, ezt nem fogja bevenni a magyar gyomor. De kellemesen csalódtunk, olyannyira, hogy abban az évben két másik üzletet is nyitottunk. Körülbelül 2012 őszén dőlt el, hogy energiáink 90%-át a Cseritire fókuszálva haladunk tovább.
SI: Már akkor tudtátok, hogy amit létrehoztatok, az egy társadalmi vállalkozás?
SG: Nem tudtuk még a nevén nevezni. Azt értettük, hogy miért jó, de csak felületesen, mert nem teljesen voltunk tisztában azzal, hogy ennek milyen hatásai vannak, mi az, amit hoz, hogyan lehet kommunikálni. Amikor elkezdtünk komolyabban foglalkozni vele, és megszületett a Cseriti mint brand, a mai arculattal, akkor tettük tudatosan helyére a dolgokat.
SI: Hogyan kezdődött a közös munka a Scale Impact csapatával?
SG: 2015 őszén jött egy lehetőség, amikor az OFA (Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft) társadalmi vállalkozások fejlesztését finanszírozta, és Lévai Gábor hívott fel azzal, hogy próbáljuk ki, mit tud szolgáltatni. Rögtön kaptunk az alkalmon, mert tisztában voltam azzal, hogy szükségünk lesz segítségre. Nem volt túl hosszú az együttműködés, talán másfél hónapos, de pont elég arra, hogy meggyőződjek róla, hosszú idő és több próbálkozás után végre ez értékes segítség. Kézzelfogható eredmény nyújtott, látszott a profizmus, hogy Gábor tudja, mit csinál. Eldöntöttük, hogy ezt mindenképpen folytatni kéne, és heti pár órás mentorálás formájában elkezdtünk együtt dolgozni a Civil Supporttal. Ez a kísérés a mai napig tart, és Harsányi András a közvetlen tanácsadónk. Azért zseniális történet, mert folyamatos, nem megbízás jellegű, hoz egy értékes külső szemléletet a szervezetbe, és nemcsak a konkrét feladatok megoldásában, a struktúra kialakításában segít, hanem az ötletelésben is. Van egyfajta elköteleződés az ő részükről is, már csak a folyamatosság miatt is, András a részévé vált a Cseritinek, a problémáit elkezdte saját problémájaként megélni. Nehezebb meghatározni, hogy mi köthető egyértelműen az együttműködéshez, és mi az, ami organikus fejlődés eredménye, de 100%-ig biztos vagyok abban, hogy ahol tartunk, az jórészt ennek az együttműködésnek köszönhető.
SI: Ha az impact szót úgy definiáljuk, hogy pozitív társadalmi hatás, akkor a Cseriti nézőpontjából mit látsz ebben, mi az, ami nálatok impact-ként megjelenik?
SG: Miután már tudtuk magunkról, hogy mit csinálunk, elkezdtük megérteni, hogy milyen céljaink vannak, definiáltuk, hogy mivel tudjuk előrébb lendíteni a fenntarthatóságot, és milyen nagyságrendekig érhet ez el, ha jól csináljuk. Egyértelmű volt, hogy amit kitaláltunk, a fogyasztói társadalomban működik, az abból adódó anomáliákat kompenzálja. Itt túltermelés és túlfogyasztás van. A tárgyak értéke eltűnik, ezáltal környezetünket közvetve és közvetlenül is hatalmas terhelésnek tesszük ki. Jól tudjuk, hogy miután megvesszük, legyen ez ruha, elektronikai cikk vagy bármi más, egy év múlva nincs értéke. Kell az új, vagy azért mert technológiai fejlődés történt, vagy mert divat, vagy azért, mert eleve úgy gyártják, hogy tönkremenjen. Milliótonna-számra ontjuk ki magunkból a hulladékot.
Közgazdászként tisztában vagyok vele, hogy a fogyasztói társadalmat megállítani nem lehet, nem is kell, ilyen cél nincs. Egyet akarunk, ennek egy kis gyeplőt húzni. Kicsit visszafogni, kicsit észszerűbben működni, kis felismeréseket tenni, kis szemléletformálást intézni, és ezáltal hatást elérni, amihez majd megtaláljuk a megfelelő formát, hogy miben is tudjuk mérni.
Ha hulladékról van szó, akkor elég könnyű, mert tömegben mérhetői. A mai napig így van, szép formába öntve, hogy megvizsgáljuk, mennyi hulladéktól mentjük meg a környezetünket azáltal, hogy azok a tárgyak, amik hozzánk eljutnak, nem a kukában vagy a lomtalanításon kötnek ki. Ezek a tárgyak új esélyt kapnak az “életre”. És mindezt úgy, itt jön az extra fordulat, hogy olyanok tudják megvásárolni és tovább használni – tehát nem terhelve a környezetet új tárgyak létrehozásával, a Föld erőforrásainak a fölhasználásával –, akik amúgy ezt nem tudnák megtenni, vagy csak nagy erőfeszítések árán. Ergo két legyet ütünk egy csapásra, van egy szociális és egy környezeti vonatkozása, fenntarthatóságot biztosító hatása ennek a működésnek.
SI: Azokon kívül, akik konkrétan behoztak már hozzátok, és akik vásároltak nálatok tárgyakat, kikhez jutnak még el az üzeneteitek?
SG: Sokkal többen tudnak rólunk már most, sokkal többen jeleznek vissza, hogy egyetértenek, és marha jó dolognak tartják a Cseritit, mint ahányan használják. Ez két különböző dolog. Odáig, hogy az ember eljusson a cselekvésig, azért hosszú az út. Teljesen más (ha visszamegyünk az időben 15 évvel), hogy tudjuk, szelektíven kellene gyűjteni a szemetet, értjük is, hogy miért, és egyébként tök jó, de azért rohadt nehéz elkezdeni. Itt ugyanez van. Nehéz rávenni magamat, hogy kiszedjem, átválogassam, elszakadjak attól a tárgytól, megértsem, hogy erre nekem miért nincs már szükségem, ne ragaszkodjak hozzá. Vásárlói oldalról pedig azt, hogy csak mert azzal a társasjátékkal már játszott valaki kétszer, attól az még ugyanolyan jó. Semmivel nem ér többet, ha még nejlonban van, és 8000 Ft-ba kerül, nálunk meg ugyanez 1000-be. Műanyag bábu, papír, szállítás, raktározás, erőforrások – megértik, hogy miért érdemes, és mi a hozzáadott értéke annak, ha nálunk vásárolnak. A leadók motivációja elég egyszerű: 98%-ban az, hogy tényleg jó lenne megszabadulni a cuccaimtól, mert nem férek el tőlük. Ennek is van tudatosabb meg kevésbé tudatos változata, mert van, akit egyáltalán nem érdekel, hogy mi van mögötte, van, akit kifejezetten érdekel, hogy hogy működik a Cseriti. Vevői oldalon első számú vásárlói célcsoportként a vékony pénztárcájúakat szoktuk említeni, akik jó áron, a mindenkori használt piaci ár alatt tudják kielégíteni a szükségleteiket nálunk, és olyan problémákat megoldani, amit amúgy nem lennének képesek, vagy nélkülözniük kéne. Van a “kincskereső”, a gyűjtő típus, aki megint más motivációval érkezik: ő eddig is járt ilyen helyekre, szereti a bolhapiacot, de itt kulturáltabban, bolti körülmények között teheti. A harmadik az úgynevezett tudatos vásárló, akiknek láthatóan növekszik a számuk. Nemcsak nekünk köszönhető, de az elmúlt 10 évben erősen megugrott a klímával, a környezettel kapcsolatos kommunikáció. Sokkal többen foglalkoznak ezzel a kérdéssel és lettek aktívan tudatosabbak, nagyon sok ember fülében már ott a kis bogár, hogy valamit azért tennünk kell. Ez mind visszavezethető oda, hogy én emberként, egyénként hogy cselekszem, adott esetben önmegtartóztatok, a Cseriti pedig jó lehetőség arra, hogy vásárolni is lehessen fenntartható módon. Annak, amit csinálunk, az alfája és omegája a szemléletformálás, a tudatosítás: meg kell ismertetni az emberekkel ezt a lehetőséget, és sokan már hál’ istennek megértették.
by 
