Interjú a Rosa Parks Alapítvány és a Láthatatlan Tanoda munkatársaival, Dóra Dalmával és Gál Emesével
Rosa Parks az amerikai egyenjogúsági mozgalom ikonikus alakja volt. Róla kapta nevét az alapítvány, ahol szociális munkások, jogászok, szociológusok, pedagógusok és önkéntesek dolgoznak együtt azért, hogy minden gyerek befogadó, minőségi, a képességeinek megfelelő oktatásban részesülhessen. A Rosa Parks Alapítvány működteti a Láthatatlan Tanoda programot, akik az első három impact szervezet egyikeként vesznek részt a Scale Impact fejlesztésében. A Láthatatlan Tanoda szakmai vezetőjével, Dóra Dalmával és Gál Emesével, a Rosa Parks Alapítvány irodavezetőjével beszélgettünk a közös munkáról.
Hogyan jött létre, és ti pontosan milyen szerepet vállaltok az alapítvány és a tanoda munkájában?
Gál Emese: A tanoda létrejötte egy korábbi történetre nyúlik vissza. A CFCF (Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány) stratégiai pereskedéssel foglalkozott: olyan ügyeket vállaltak el, ahol roma gyerekek szegregációját tapasztalták, és nagyon sok ilyen pert megnyertek. Dolgozói kezdeményezésre merült fel az alapítványnál, hogy a peres képviseleten kívül másképpen is kéne ezeket az ügyfeleket segíteni, ebből fejlődött ki organikus módon a Láthatatlan Tanoda program, 2013-ban. 2016-ban létrejött a Rosa Parks Alapítvány, ami átvette a Láthatatlan Tanoda fenntartását, és ma is egyik projektjeként működteti. A Rosa Parks Alapítvány egyébként a tanoda programon kívül a VIII. kerületi önkormányzattal konzorciumban a Befogadó Óvodák című projektet is viszi. 2021. őszétől három óvoda kiscsoportjában kezdjük kisgyerekek mozgásfejlesztését, gyógypedagógusunk és szociális munkásunk segítségével. Így közelebb kerülnek egymáshoz a szülők is, ráadásul a kiválasztott csoportokban erősödik az elfogadás a szülők, az óvoda és az ide járó gyerekek között. Szociális munkásunk pedig segíti az óvodákat abban, hogy a családokban jelentkező krízisek ne akadályozzák egyetlen gyerek óvodai beilleszkedését, nevelését sem. Ezen kívül pedig működtetünk jogsegély szolgáltatást, ami szintén külön programelemként működik. Önkéntes mentorként csatlakoztam 4,5 éve, két évvel később pedig egy adminisztrációs jellegű pozícióban folytattam. Most már pályázatírással és beszámolókkal is foglalkozom a szervezetnél, és időnként programszervezéssel is. Amikor az alapítvány elnöke szülési szabadságra ment, az operatív vezetői posztot vettem át tőle, illetve a jogsegély-szolgáltatást, mert jogász is vagyok.
Dóra Dalma: Én is önkéntesként kezdem a tanoda indulásakor, és mentorálok egy kislányt már nyolcadik éve. Emellett a Láthatatlan Tanoda programvezetője vagyok, ahol főleg a forrásteremtés és kommunikáció a feladatom. Emellett önkéntes-koordinációval, programszervezéssel, gyerekek fejlesztésének szervezésével és megtartásával, közösségi programokkal foglalkozom. Jelenlegi keretei között 2-3 éve működik a tanoda, azóta próbáljuk az egyéni fejlesztést és a korrepetálásokat olyan struktúrában tartani, ami előtte nem létezett. Nagyon fontos, hogy működik egy mentorhálózat is a tanodán belül, aminek az a célja, hogy
minden gyerek mellett legyen egy olyan önkéntes, aki nem feltétlenül a tanulás miatt van vele, hanem azért, hogy ablakot nyisson a világra, közös programokat csináljanak, fejlessze, növelje az önbizalmát és az iskolai motivációját.
Most úgy néz ki, hogy minden gyerek mellett van egy ember, és ez nagyon jó. Van egy pszichológusunk is a tanodán belül, aki közösen foglalkozik a gyerekekkel és a szülőkkel, attól függően, hogy kivel hogy tud leülni. Van egy fundraiser munkatársunk is, aki velem együtt végzi az ilyen típusú feladatokat.
Összesen hány gyerekkel foglalkozik jelenleg a tanoda?
Dóra Dalma: Most csatlakozott be tíz új család, ami az jelenti, hogy 42 család van nálunk és 72 gyerek, de ebből nagyon intenzív fejlesztést 20-30 gyerek kap. A tesók pedig részt tudnak venni a közösségi programokban, és iskolakezdő csomagokat, karácsonyi ajándékokat minden gyereknek szoktunk venni, a testvéreknek is.
Hogyan találkoztatok a Scale Impact-es lehetőséggel és mit vártatok tőle indulás előtt?
Gál Emese: A kuratoriumunk sokféle kurátorból áll, egyikük Györkő Zoltán (a Scale Impact befektetője – a szerk.), ő ajánlotta figyelmünkbe a Scale Impactet.
Dóra Dalma: Zoli a fundraisingben sokat segít nekünk, és a koncepció kitalálásának kapcsán ajánlotta, kiket keressünk meg. Így jött ez a Scale Impact is, mert hosszú távon jó lenne nekünk, ha lenne – akár belső, akár külső használatra – egy hatásmérési rendszerünk. Tudjuk, hogy a hatásmérés nagyon fontos, viszont kapacitásunk kevés van rá, ez volt az egyik oka, hogy belevágtunk. A másik oka pedig az, hogy a Scale Impact kapcsán találkozhatunk potenciális donorokkal, és nő a kapcsolati hálónk. Olyan emberekkel tudunk kapcsolatokat kialakítani, akik hosszú távon fenntarthatóvá tudnák tenni a programjainkat. Ez nagyon vonzó része a programnak. Mindig is, de most is olyan helyzetben vagyunk, amikor az alapítványon belüli feladatkörök, szerepkörök nem teljesen kiforrottak, több dolog nagyon kérdőjeles, és ebben is hasznunkra válik a szervezetfejlesztési folyamat.
Hol tart most a fejlesztési folyamat, és mennyit láttok, merre tereli a szervezetben – egyelőre – nehezen átlátható folyamatokat?
Dóra Dalma: Viszonylag az elején vagyunk, de kétféle dologba is belevágtunk. A hatásmérés kialakításában most tartottuk a második konzultációt. Emellett pedig részt veszünk a Social business programban is, aminek a harmadik alkalma következik jövő héten. Emellett lesz majd egy “szervezetfejlesztős” napunk, kicsit a programtól külön, amit intenzíven, minden munkatárssal közösen tartunk, itt a szerepkörökről és feladatkörökről lesz szó. Örülnénk, ha megtalálnánk azokat a pontokat, amiket valóban tudunk mérni, úgy, hogy időnk is legyen rá, és módszertanilag is rendben legyen, hasznos legyen belül-kívül. Illetve jó lenne, ha a folyamat során a szervezeti háló is kialakulna, letisztázódnának a feladatkörök, az, hogy kinek miben van döntési lehetősége, így nyilvánvalóbbá válna, hogy ami nem megy, azon a jövőben hogyan változtassunk.
Gál Emese: Illetve nekem nagyon jól esik visszamenni a dolgok gyökeréig. A hétköznapokban általában tűzoltásra van lehetőség, vagy a tünetekről beszélünk, de most van lehetőség visszabontani mindent a gyökérokokig, ami számomra nagyon érdekes munka. Én nem vagyok szociális munkás, mégis főleg ilyen témákról van szó, így nekem extrán tanulságos. Ma például pont arról beszélgettünk, hogy a stakeholdereinknek milyen nehézségeik, problémáik, kihívásaik vannak.
Egy gyerek szemszögéből beszéltük át, hogy egy hátrányos helyzetű, VIII. kerületi, roma gyerekeknek milyen problémái vannak az életben. Mivel én főleg adminisztratív munkakörben, nem szociális munkásként dolgozom itt, ezért ez a szempont nem mindig lebeg a szemem előtt, amikor az alapítványról gondolkodom.
Hogy látjátok, sikerül majd visszaforgatni mindezt operatív feladatok szintjére? Hogyan kerülnek be a tanultak a napi működésetekbe?
Gál Emese: Most az a házi feladatunk, hogy a stakeholdereink problémái mellé odategyünk egy tevékenységet, amit azért végzünk, hogy reagáljunk erre a problémára. Pont itt fog átfordulni az elmélet gyakorlatba: ezeknek a tevékenységeinknek fogjuk mérni az impactjét. Ebből fog kikristályosodni, hogy miben tudunk optimális energia, idő és pénz ráfordításával segíteni, és mi az, amiben nem tudunk olyan hatékonyan segíteni. Szerintem óriási eredmény, ha letisztul a végére, hova kell összpontosítani az energiáinkat.
Mit gondoltok milyen típusú szervezeteknek lehet ez hasznos? Kinek ajánlanátok a Scale Impact fejlesztést?
Dóra Dalma: Igazából mindenkinek, nem feltétlenül csak a civil szférában. Maguk a kérdések az üzleti világból származnak, amibe nekem nehezebb belehelyezkedni, de el tudom képzelni, hogy bármilyen forprofit cégnek hasznos lehet. Az biztos, hogy nekünk, civileknek ez küzdelmes munka, de szerintem érdemes belevágni, főleg olyan szervezeteknek, akiknél hozzánk hasonlóan hiányoznak az az alapok. Megéri az energiabefektetés a hatásmérés, vagy annak kapcsán, hogy letisztítsuk a képet, és tényleg a legfontosabbakra fókuszáljunk a jövőben: ahol valóban hatást tudunk elérni, ami a gyerekek és családok számára a legjobb. Minden ilyen típusú civil szervezetnek érdekes és hatékony lehet, aki azzal küzd, hogy mindenben próbálna segíteni, de emiatt sokfelé nyúl, és így a hatás is kisebb lesz.
Gál Emese: Az organikusan fejlődő szervezeteknek nagyon hasznos: amelyik nem úgy fejlődik, hogy előre kitalálják, hanem az igényekre válaszolva bővül, változik, és a civilek többsége szerintem ilyen.
Mit jelent számotokra az impact fogalma? Változott róla a képetek a fejlesztés indulása óta?
Dóra Dalma: Ismertem, de tényleg úgy éreztük, hogy nem jött el az idő, hogy ebben elmélyedjünk. Fokozatosan az igényekre alakítva fejlődött a program, és szerintem ez volt az utolsó pont, ahol éreztük, hogy nem húzhatjuk tovább és bele kell ásni magunkat. Most már profibban tudunk hozzáállni ehhez a kérdéshez, és ebből a kiindulópontból tudunk építkezni. Eddig csak tapogatóztunk és gondolkoztunk a lehetőségeken, de nem ennyire az alapoktól kezdve.
Gál Emese: Szerintem is, és ha látni fogjuk, hogy minek mekkora az impactje, kicsi részekre bontva, akkor könnyebben tudunk majd elengedni bizonyos programelemeket. Valószínűleg muszáj lesz, mert ez racionális döntés a fejlesztési folyamat végén: tudjuk, hogy a fő célt szolgálja, ha elengedünk dolgokat.
Zárásként elárulnátok, hogy miért “láthatatlan” a tanoda?
Dóra Dalma: A VIII. kerületben működünk, csak itteni családokkal foglalkozunk, és csak ovisok léphetnek be, jelenleg 8. osztályig. Ez egy hosszú távú szociális program, aminek része a korrepetálás, de nem az az elsődleges célunk, hogy tanoda legyünk, hanem az, hogy komplex szolgáltatásként segítsük a gyerekeket is és a családokat is. Nagyon sokféle klasszikusan működő tanoda létezik: nyitva vannak délután, bejönnek a gyerekek tanulni, aztán hazamennek. Az elején azért volt ez láthatatlan, mert még irodánk sem volt, hanem egy mentor egy gyerekkel kezdett foglalkozni, nem volt állandó helyünk sem. A mentorrendszer meg is maradt, de az a szolgáltatás, amit nyújtunk, ma már nem láthatatlan, mert láthatóak az eredményei, csak közben egy olyan háttérhálót ad, ami strukturálisan nem feltétlenül látható (pl. hogy hármasból ötös lett a gyerek). Pont ezért lesz nehéz mérni is, és meghatározni, hogy hogyan csináljuk.
Gál Emese: Eléggé ki van centizve a költségvetésünk. Hosszú időn keresztül volt egy fix donorunk, aki valószínűleg a jövőben nem lesz, és ez nehézséget okoz. Dalma és a fundraiser kollégánk nagyon profin csinálják az adományszervezést, de lehet, hogy egy kicsit több idő kell, amíg ezt az űrt pótolni tudjuk, úgyhogy ebből a szemponból mindenképp szeretnénk láthatóak lenni.
by 
